Depresszió ellen képesek legyünk tenni, ahhoz meg kell ismerni. Jelenleg nem ismeretes egy kizárólagos ok a depresszió hátterében. Valószínűleg egy okra nem is vezethető vissza minden depressziótípus, hanem a genetikai hajlam és a környezeti hatások együtt vezetnek kialakulásához.
A depresszió jelensége feltehetően az emberi civilizáció megjelenésével egyidős. A korábban, Hippokratész által melankóliának elnevezett lelki állapotot az orvostudomány 19. századi fellendülése óta kezelik betegségként. A depresszió, definíciója szerint rosszkedvű, szomorú állapotot jelöl, melyben a világ kietlennek a nehézségek pedig leküzdhetetlennek tűnnek. Ezért visszahúzódunk, izolálódunk, bezárkozzunk érzelmi világunkba.
Depresszió nem egyenlő a veszteségek által megélt gyászreakcióval?
Gyakran gondoljuk azt, ha szomorúak vagyunk, hogy ez már bizony a depresszió jele, depressziósok vagyunk. Azonban a szomorúság nem depresszió. A szomorúság, a negatív érzés miatt van és minden negatív érzés amit átélünk, személyes veszteség, még ha nem is adunk számára jelentőséget. Elnyomjuk és magunkban hordozzuk, majd egy hasonló szituációban újra átéljük, fokozottabban.
A depresszió betegség, hangulatzavar, míg a szomorúság egy múlékony állapot, egy érzelem. A depresszió diagnosztikájában a szomorúság csupán egyetlen tünet. Leglényegesebb különbség az idői lefolyásban és az állapot mélységében van. Vagyis a szomorúság, rosszkedv, ha normális, néhány napon, legfeljebb néhány héten belül elmúlik, míg a depresszió több mint két héten át, de akár hónapokig, bizonyos típusok esetén évekig fennáll.
Depresszióról tehát csak bizonyos tipikus tünetek egyidejű előfordulása esetén beszélhetünk. A depresszió és a gyász – bár van sok átfedés – nem ugyanaz. Vannak olyan depressziós állapotok, aminek egy korábbi, fel nem dolgozott veszteség a kiindulópontja, nagyon gyakran van a kettő között kapcsolat. Egy gyászolóból lehet depressziós vagy szorongásos beteg. De vannak alapvető és jól körülhatárolható különbségek is.
A gyász hullámzik, míg a depressziónak van egy lassabb dinamikájú, de egy irányba mutató érzelmi változása. A gyászoló is lehangolt vagy szorong, ez minden normál gyász része. Ugyanakkor a gyászoló a szomorúság mellett képes az örömre is – ezen egyébként maga a gyászoló is meg szokott lepődni, és a környezet gyakran meg is szólja érte. Ezzel szemben a depresszióban szenvedő ember már nem képes örömöt megélni.
A másik fontos különbség, hogy miközben a depressziós ember önvádlása egy általános élmény, a gyászoló esetében a bűntudat, az önvádlás a veszteséghez kötődik. Lényegas, hogy a veszteségeinek fel tudjuk dolgozni, hogy megelőzzük a hangulatzavart, vagy a depressziót.
A depresszió kialakulásához hozzájáruló tényezők lehetnek
Biológiai szempontból a depresszió kialakulása több mechanizmushoz köthető, amelyek egymásra épülnek és nemigen választhatók szét. Ilyen mechanizmusok az élettani napi ritmus felborulása, a stresszrendszer fokozott érzékenysége, az agyi ingerületátvivő anyagok (szerotonin, noradrenalin, dopamin) rendszerének megbomlása, hogy csak a legismertebbeket említsük.
Depresszió: I. világháború előtt született nők 1% élt át depressziót.
Két világháború között: 10- szer nagyobb a valószínűsége, hogy depressziós is legyen
II. világháború után szülöttek: 60% volt valaha depressziós
Konklúzió: A jólét és a depresszió között nincs összefüggés.
Öröklődés
A depresszió gyakran halmozódik egyes családokban. A szakértők szerint létezik rá genetikai érzékenység, amit különböző környezeti tényezők pl. stressz, testi betegség fokozhatnak. Nem mindenkinél alakul ki depresszió, akinek a családjában a depresszió már megjelent. Hasonló módon, depresszió alakulhat ki olyan embereknél is, ahol a családban korábban még nem fordult elő. Amikor megfoganunk kapunk egy adott génállományt, ezekből a génállományokból kell a legtöbbet kihoznunk. Ami nehézséget okoz számunkra, hogy a családomba felmerülő nehézségekre generációkon keresztül mi volt a megoldási stratégia, amit én kézhez kaptam a DNS által, így akarva akaratlanul is ezt alkalmazom. Nem biztos, hogy én a szüleim viselkedési mintáját öröklöm, lehet, hogy a nagyszülőét. Ha Ő nem tudta a stresszt megfelelően kezeli, előbb – utóbb betegség alakult ki nála, amire nekem is nagy valószínűséggel hajlamom van. A hajlam nem azt jelenti, hogy be is következik, mert sok egyéb más tényező is befolyásolja.
A fő próbléma, hogy örökölt rosszul beidegződött viselkedési mintát, vagy neveltetésem által elsajátított probléma megoldási stratégiát alkalmazunk. Nem tanították meg nekünk, hogy lehetne a negatív életérzéseket, a veszteségeinket megfelelően kezelni. Ha az volt a minta, hogy nem beszélünk róla és eltereljük a figyelmünket, pl.: munkával, alkohollal, evéssel, szexxel, valószínűleg mi is ezt alkalmazzuk. Rossz mintákat, megoldási stratégiát kapunk. Ezek a negatív életérzések, veszteségek az évek alatt elraktározódnak bennünk és nem tudjuk elengedni, csak elnyomni, mert ezt a mintát kaptuk. Ezek folyamatosan feszítenek, élethelyzetektől függően előtörnek, és hangulatizavarban vagy depresszió, szorongás formájában ránk tőrhetnek. Jó hír, hogy igaz kaptunk egy genetikai kódot, vagy neveltetést, amit nehéz felülírni, de nem lehetetlen.
Születés
Gyermekágyi depresszió. Nagyon gyakori, hogy a szülést követő néhány nap, illetve hét során az anyák nyomott hangulatot tapasztalnak és felmerül bennük az anyaságra való alkalmatlanságuk gondolata. Ennek a nyomott hangulatnak a súlyos formája a szülés utáni depresszió, ami akár 2 évig is elhúzódhat.
Az édesanya miért van tele félelemmel? Hát mert vagy ezt kapta a DNS csomagba, vagy ezt tanulta meg az élete során, hogy önmagát leértékel a helyzetet pedig felnagyítja, lehetetlen küldetésnek látja. Míg racionálisan felfogja és azt is látja a környezetében, hogy mindenki képes anya lenni, anyaként viselkedni, gyermeket gondozni, de a lényeg. hogy érzelmileg ezt nem tudja megélni. De miért?
Nem tudjuk, hogy milyen szörnyűségen kellett átesnie, milyen jellegű veszteséget kellett megélni a generációs ősének, ahonnan sz életérzés származik. Nem tudjuk az édesanya amikor még magzat volt édesanya hasában mit élt át. Nem tudjuk, hogy születése első időszakába, ami nagyon szenzitív, hogy szüleink, hogyan gondoskodtak róla, mert ez alapján alakulhat ki a biztonságos kötödés. A biztonságos kötődése kialakulása, a megfelelő neveltetés által magabitzos, öntudatos felnőtté válhatunk. Ha viszont nem alakul ki sokkal borusabbanak látjuk majd önmagunkat, a világot mint valójában.
Neveltetés
Bizonyos személyiségjegyek, például az alacsony önértékelés, önállótlanság, kritikus és önkritikus hajlam, pesszimizmus és a stressz kezelésének nehézsége fogékonyabbá tesz a depresszió kialakulására. Ez egyrészt az előzőekben említett DNS csomag, az életünk első egy éve a szenzitív időszak, és az utána követő kb. 5 évben történtek határozzák meg. Általában a depressziós egyének gyermekkorában megtalálható a hideg, elutasító, empátiaszegény, kritikus családi miliő. Ha tehát a szüleim gondoskodtak rólam, de az érzelmi gondoskodást nem úgy kaptam, ahogy számomra az megfelelő, ahogy én megtudom élni a szeretetet, az elfogadást, a támogatottságot, akkor sérelmek, veszteségeket életem meg. Amiket nem kezelek, mert nem tudom mit kell vele kezelni, nem kaptam erre útmutatást. Életeben előrehaladtával egyre nehezebben, enerváltabban élem életem. Visszahúzódók a világtól, befelé fordulók, és az évek alatt sérelmek, még jobban bezárnak. Ez akár egyenes úton vihet a depresszív állapothoz.
Változás
Az élettani napi ritmus felborulása vagy eltolódása, a depresszió kialakulásában fontos szerepet játszhat. Mivel nem vagyok magabiztos az életembe felmerülő változásokra rosszul reagálok, ami hatással van hangulatomra, életkedvemre. A gyászfolyamat az életemben felmerülő veszteségekre adott természetes reakció. A gyász ellentétes érzések összessége. Ha óvodába kell járnom, egyrészt nagyon örülők, mert gyerekekkel játszhatok, de rossz érzés is mert anyától elkezdek leválni. Tehát az életembe felmerülő változások, amik a mindennapi rutint megváltoztatják, veszteségként élhettem meg, még úgy is, hogy közben jó dolog történik velem. Ha itt a szüleim nem tudatosan viselkednek, az érzelmi biztonságot nem adják meg nekem, megrendülhet a bizalmam a szüleim felé, ami egész életemre kihathat. Mivel bizalmatlanságban élek, ezt a hitet erősítem meg, olyan eseményeket vonzok be, mert a fókusz a bizonytalanságon lesz. A hosszan tartó stressz, megoldatlan konfliktusok, vagy a hirtelen jött stresszállapotok is (munkanélküliség, haláleset, válás,) amikor az egyén életritmusa nagyon megváltozik, előhozhatják a depressziót.
Betegségek
Test, lélek, szelem ez egy szent hármasság, amely szorosan összefügg egymással, egymást meghatározó, egymásra ható énünk része. Amikor az előbb említett tényezők negatívan hatnak életünkre, veszteségeket élünk meg, és telítődünk tüneteink lesznek. Előszőr csak figyelmetlenebbek, feledékenyebbek, majd ingerülté türelmetlenné válunk, Később a testi tünetek a fej, gyomorfájás megjelenik, és ha ez huzamosabban fennáll, megjelenek a betegések, amik krónikus betegségeké alakulhatnak, például szívbetegség, stroke, cukorbetegség, rák, vagy Alzheimer-kór fokozza a depresszió kialakulásának kockázatát. A pajzsmirigy alulműködése (hipotireózis) szintén depresszióhoz vezethet. Ilyenkor gyógyszereket kell szednünk, ami nem túl pozitív dolog. Ráadásul bizonyos gyógyszerek hosszú távú alkalmazása pl. egyes vérnyomáscsökkentők, altatók, fogamzásgátlók kapcsolatba hozható a depresszióval.
Pótcselekvések
Szintén gyanakvásra adhat okot, ha gyakran nyúlunk az úgynevezett átmeneti energia-felszabadító cselekvésekhez: túl sokat dolgozunk, internetezünk, sorozatozunk. A túlzásba vitt evés, szex, sport, vásárlás, munka, alkohol- és/vagy gyógyszerfogyasztás is olyan tevékenységek, amelyektől átmeneti megkönnyebbülést remélünk. Elkendőzzük, amivel szembe kellene nézni, mert túl fájdalmas, kellemetlen lenne. A veszteségek rányomják bélyegűket a napjainkra, és ezekkel az átmeneti pótcselekvéssel eltereljük róla a figyelmünket. Egykoron a szakértők úgy tartották, hogy a depressziós emberek azért isznak, cigiznek és használnak tudatmódosító szereket, hogy csökkentsék a depressziót, de fordítva is igaz lehet ez: akik ezekkel a szerekkel élnek, nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak és szorongók. Miért? – mert, ez egy ördögi kör. A veszteségek bennünk vannak, végig kísérik az életünket, és hatást gyakorolnak ránk. A kérdés szeretnénk – e a depresszió ellene valamit tényleg tenni?
A depresszió tünetei
A depresszió tünetei több területen megjelennek, így érzelmi, motivációs, viselkedéses, kognitív és testi tüneteket azonosíthatunk.
- Érzelmi tünetek: szomorúság, rosszkedv, örömképtelenség, öngyűlölet, szeretetképtelenség.
- Motivációs tünetek: a személy érdeklődése lecsökken, nincs kedve semmihez – „semmi értelme belevágni egy újabb szánalmas napba”.
- Viselkedéses tünetek: produktivitása, aktivitása csökken, gyakran csak fekszik az ágyban, energiahiányról panaszkodik, lelassul. Görnyedt testtartás, halk beszéd jellemzi.
- Kognitív – gondolkodási tünetek: a depresszióval küzdő személy végtelenül negatívan látja önmagát, a világot, jövőjét, pesszimista, reményvesztett, koncentrációképessége gyengül. Negatív énkép jellemzi. Gondolkodását a „kell”-ek hatják át, nem lényeges az, ami van. A múltban és a jövőben él, nem a jelenben.
- Testi tünetek: fejfájás, emésztési zavar, fogyás vagy hízás, szédülés, alvászavar – nehezen tud elaludni vagy hajnalban felébred és nem tud visszaaludni. Állandó fáradékonyság jellemzi.
Az itt felsorolt tünetekből nem kell mindnek teljesülnie ahhoz, hogy depresszióról beszéljünk, de a panaszok több mint felének jelen kell lennie a depresszió diagnózisához.
Depresszió
A depresszió multifaktoriális betegség, vagyis egyszerre több tényező egyidejű megjelenése vezethet a betegség kialakulásához. A depresszió kialakulásában jelen van valamilyen mértékű genetikai meghatározottság, hiszen ikervizsgálatok azt találták, hogy ha egypetéjű ikerpár egyik tagja depressziós, 43% a valószínűsége, hogy a másik tag is depressziós lesz. Kétpetéjű ikreknél ez az arány 20%. Nagyobb valószínűséggel fordul elő depresszió olyan egyénnél, akinek a szülei közül egyikük vagy mindketten depressziósok, szorongásos zavarral küzdenek, esetleg alkoholisták. A kora gyermekkori negatív kulcsélmények mellett stresszt okozó életesemények, valamint az információfeldolgozást érintő gondolkodási zavarok jelenléte is meghatározó lehet a depressziós epizód kialakulásában.
Végkifejlett
Legszomorúbb következménye az öngyilkossági kísérlet vagy befejezett öngyilkosság. Sajnos a depressziós egyének 7-15%-a követ el öngyilkosságot. Ennek leglényegesebb aspektusa a reménytelenség mértéke. Előzzük meg, hogy a depresszió megjelenjen az életünkben, tanuljuk meg kezelni a stresszt, a veszteségeket, hogy optimista szemlélettel tudjuk nézni a jelent és a jövőt. Ha már kialakult a depresszió kezeléssel néhány hónap alatt enyhülhet, elmúlhat, viszont a kezelés nélküli esetekben nagy a visszaesés valószínűsége.
Nemek és depresszió összefüggései
XX. században a depresszió járványszerű, annyira gyakori. A népesség kb. 10%-a élete során legalább egyszer átél súlyos depressziót. A bipoláris zavar gyakorisága 1-1,5%. A jelen világban minél fiatalabb egy nő, annál hamarabb éli át az első depresszióját.
Tévhitek, hogy a nők közlékenyebbek és ezért ők bevallják, hogy depressziósok, ezért van több női érintve statisztikát tekintve. Nem azért depresszívebbek mert, több terhet kell elviselniük, munkahely, otthon, család, gyereke. Nem állja meg a helyét az a feltételezés se, hogy az otthoni nők között több a depressziós. Az a tény sem felel meg az igazságnak, hogy azért mert, férfivilág van.
Kutatási eredmények
A nőknél kétszer olyan gyakran alakul ki a depresszió, mint a férfiaknál, és ez alapján a kutatók felvetették, hogy a hormonális tényezőknek is szerepe lehet a depresszió kialakulásában, de nem, maximum egyik pici szegmense lehet a kialakulást előidéző tényezők között. Inkább az agyi tevékenység, működés a ludas. A női és a férfi agy egyes struktúráinak működése eltér egymástól. A Kalifornia Egyetem neurobiológusa, Larry Cahill és munkatársai az agy különböző területeinek vérellátását vizsgálták. Az eredmények a kutatók szerint azt sugallják, hogy a férfiaknál erősebb kapcsolat alakult ki az agyban a külvilággal való kapcsolattartásra, míg a nők inkább a belső világgal tartanak fenn szorosabb kapcsolatot. A nőket az emberi kapcsolatok és a lélek működése, míg a férfiakat a tárgyak, a világ, működése érdekli.
Nők fogékonyabbak a depresszió kialakulására
A nők nagyon jók az elmeolvasásban, azaz jól kitalálják mások szándékait, érzelmeit. Azonban nem egyszerűen a metakommunikációs jelzésekre fogékonyabbak, hanem bele is tudják élni magukat mások helyzetébe és ösztönösen értik a lélek működésének szabályait. Tehát, a nők receptora ki van hegyezve az érzelmekre, ezek nélkül valójában semmire se képes, élete minden pillanatában jelen van. Akkor ne csodálkozzunk, hogy a stresszre, a negatív eseményekre, veszteségekre érzékenyebben reagálunk, mint a férfiak, és jobban érintettek vagyunk a rossz hangulat, vagy depresszió kialakulására. Ezáltal hajlamosabbak vagyunk tépelődni, rágódni. Szinte minden nő elmondhatja magáról, hogy túl sokat agyalunk, tépelődünk. Leülünk és gondolkodunk, rágódunk. A férfi inkább italoznak, elmegy haverkodni, verekszik, meccsre mennek, pecázik, cselekvésbe eltereli a figyelmét a negatív érzésről, veszteségről.
Rágodás, hasztalan az érzelmek feldolgozásában
Ezáltal hajlamosabbak vagyunk tépelődni, rágódni. Szinte minden nő elmondhatja magáról, hogy túl sokat agyalunk, tépelődünk. Leülünk és gondolkodunk, rágódunk. A férfi inkább italoznak, elmegy haverkodni, verekszik, meccsre mennek, pecázik, cselekvésbe eltereli a figyelmét a negatív érzésről, veszteségről.
Nők, olyanok mint a cicák
Lenyelik a szőrüket ez esetben a problémájukat, néha felköhögni, amikor nem bírják tovább. A probléma a fejből lemegy a szívbe, majd a gyomorba – refluxot, pocakosodást, autoimmunbetegséget és egyéb kellemetlenséget okoz. A szőrgombóc úgy alakul ki, hogy miközben a bársonytalpú tisztogatja magát, vagyis probálna megszabadulni a stressztől, lenyeli a nyelvére tapadt szőrszálakat vagy is a keserű pirulát. Mivel minden minitigris nyalogatja saját, és esetenként társai bundáját is így empatikusan a számunkra fontos családtagokét is, ezért szinte mindegyiküknél tapasztalható a jelenség. A szőrszálak lenyelése a cicáknál egyébként teljesen normális folyamat mint akár a jelen társadalomba is elfogadott a szönyeg alá söpörni a problémát. Nem tanultuk meg a veszteségeinket feldolgozni, elfogadtuk, hogy úgy lépünk tovább, hogy le nyeljük, mert az élet így működik.
Elnyomjuk magukban az érzéseket
A szervezetbe került szőrszálak vagyis a veszteségek a legtöbb esetben, úgy gondoljuk nem nagy horderejű, keresztülmennek a bélrendszeren, majd kiürülnek a szervezetből. Viszont nem így történik, akkor a macska visszaöklendezi a szőrcsomót, mert a lenyelt ezer kis veszteséggel nem tud mit kezdeni és lehet, hogy csak akkor veszünk észre, amikor már a fulladozunk a szőrkupactól vagyis a depresszió előszelei jelentkezik, vagy már azok is vagyunk. Ilyesmi általában akkor fordul elő, amikor túlságosan nagy mennyiségű szőrt nyel le, például vedlési, az az a megváltozott napi rutin, életszakasz váltás, meghatározó esemény időszakban minden cicánál előfordulhat ilyesmi.
Krónikussá válhat
A hosszú szőrű macskáknál, vagyis a generációs hajlammal rendelkező, az év minden szakában nagyobb valószínűséggel találkozunk szőrgombócok által okozott problémákkal. Leggyakoribb tünet a hányás, a negatív élet szemlélet, az utálat az emberek, a világ felé, ami nem biztos, hogy minden nap megjelenik, előfordulhat, hogy csak heti egy-két alkalommal jelentkezik. A hányadék nem biztos, hogy tartalmaz szőrszálakat, mert előfordulhat, hogy a szőr már egy akkora gombóccá állt össze a gyomorban, hogy nem tudja kihányni az így folyamatosan irritálja a gyomor nyálkahártyát, ami ismétlődő problémákat, tüneteket okoz. Súlyos esetben a szőrgombóc a bélcsatorna irányába mozdulhat el, amelynek átmérője sokkal kisebb, mint a gyomoré, itt beékelődhet és bélelzáródást okozhat. Látható tehát, hogy ezt a jelenséget komolyan kell venni és meg kell előzni. A veszteségekkel kell valamit kezdeni.
Dilemma
Kiváltó ok a dilemma pl.: Pingpong szerű felszínesség, mérlegelés mi lenne a jobb? Házasság, gyerekvállalás – anya is ezt csinálta, a társadalom ezt várja el – ezt kell tennem, különben nem vagyok elfogadható. Ellenérv több éven keresztül tanultam, egyetemet végeztem, nem azért tanultam, hogy ne legyen karrierem, hogy mások határozzák meg az életem, független akarok lenni. Különben is mi lesz, ha elválok, nem fognak elnyomni, én is érek annyit. A gond, hogy zavar lép fel, nem tudja mit akar valójában, ki Ő, és mi lenne a jó megoldás. Bárhogy is dönt, mindig azt érzi legbelül bűntudatom van, mert ezt választottam. Mind a kettőre úgy gondolja nincs megfelelő ideje.
Nő, anyaszerep, család – ez a természet hangja – jó ez, ha szeretnék maradok a gyerekekkel. Ha a karriert választom – elmélyítsen magán – jó most kifútom magam. Dönteni kell és elfogadni a saját döntést, alkalmazkodók önmagamhoz, önmagam képviselete, megvalósítom önmagam, önmagam által, a kitűzött célomnak megfelelően. Nincs bűntudat, mert ha önmagam tudok lenni, jól vagyok, és jót adok másoknak is. Mind kettőt meg lehet élni. Elmélyülés szükséges, hogy elfogadjuk magunkat, és meghalljuk a belső hangunkat, bízni benne. Döntsön és mélyítse el, mit szeretne valójában megélni. Ha döntött utána ne akarjon harcolni, lázadni, bizonyítani – fogadja el a nehézségeit és szépségeit.
Nehézségi faktorok
Tanult tehetetlenség jobban érinti a nőket.
Ami azt jelenti, ha az életünkben elakadunk, kevésbé tudunk cselekedni önmagunkért, és a helyzet megoldásáért. Topogunk egyhelyben, és nem lépünk. És ennek a hátterében az van, hogy körülbelül, amikor a kislányok és kisfiúk növekednek, a kislányoknak jobb soruk van az első 6 évben, mert olyan természetesen dédelgetik őket, a szükségleteiket, jaj hát sír, gyere, adok egy puszit. Az első 6 évben azonban a fiúknak egy kicsit nehezebb helyzete van, mert már az apák is, és az anyák is másként kezelik őket, pedig az érzelmek kifejezésére nekik is szükségük lenne. Felnőtt korban meg szidjuk őket miért ilyen érzelmi analfabéták. pl.: Anyámasszony katonája, hát szedd már össze magad. Katona dolog, csak a lányok sírnak. Négy éves, kapja össze magát? Tehát az első 6-7 évig nőnek lenni kicsit könnyebb a családban, mint a fiúnak.
Fiúk szabadabban élhetik meg önmaguk
Igen ám, de az iskolás kor beköszöntével azonban fordul a kocka, és akkor már azt mondják” Na, most már nagyfiú vagy, te már egyedül mehetsz az iskolába.” A gyermek verekedett az osztálytársával? Apa reakciója, na és nyertél? Tehát a fiúk kapnak egy nagyobb cselekvési szabadságot, általában a jelen világunkban.
Kislányokat jobban korlátozzák
A lányokat azonban elkezdik jobban korlátozni. Segíts a kistestvérednek, ne kiabálj, legyél együtt érző, hogy tudsz ilyen önző lenni? Tulajdonképpen indirekt módon ez a cselekvésnek a cselekvőképességnek a korlátozását jelenti. Nem kap megerősítést abban, hogyha ő kifelé úgy mehetne és mondjuk úgy meg akarna küzdeni, ugye? Hogyha egy lány megverekszik az osztályban valakivel. Apa reakciója, ez nem az én lányom. Te, hogy hogy verekszel? Hát, na ezt nem gondoltam, hittem volna, hogy a fiam verekszik az rendben, van, de te? Tehát sok, sok példát lehetne hozni, tulajdonképpen ebből a szempontból a lányok sorsa 6 éves kortól kezdve ilyen értelemben rosszabbra fordul: több szabályt kapnak, több korlátot, kevesebb bátorítást.
Nők vágynak a sikerre, de vajon mennyire hiszik el, hogy elérhetik. Egy nő minél inkább férfi szerepbe kell megküzdenie, annál nehezebben hiszi el, hogy sikerül elérnie célját, és annál inkább tud önsors rontó cselekedetet tenni. Viszont ez nem érvényes, ha női szerepben kell, megküzdenie, nem gondolja, hogy gyönge. „Kikaparom a szemét”
Férfiak megtanultak egymással küzdeni, hozzászoktak, és kevésbé teszi tönkre őket. A nőknek ez az evolúciós előéletük hiányzik. Mesékben is a férfiak mennek el szerencsét próbálni. Megküzdenek a problémákkal, mi meg lenyeljük. Nők nem küzdőtek és így nem is veszt egyszerűen rögtön a második sorba soroltak bennünket, a férfiak után, ahonnan most ki akarnak törni, fegyverzet nélkül. Jelen életben megváltoztak a viszonyok, a nőknek egyre többszőr kell a férfiak világában küzdeniük, ahol hátrányból indulnak. Bántjuk egymást, sebeket, veszteségeket szerzünk, amik az érzelmi receptoraik fejlettsége miatt súlyosan hatnak ránk.
Muszáj valójában harcolni?
Igen! A változás érdekében. Lehet, hogy ez vezet a belátáshoz, hogy a férfi azt mondja ”Ne harcoljunk, csak legyél a társam!” – de a férfinek akkor társnak is kell tekintenie és a nőnek is a férfit.
Következő mélypont a nőknek a Nőiideál
Soványság kultusza, a folyamatos fogyókúra, a nők 95% -nak számára elérhetetlen. Elégedetlen vagyok a testemmel – nem eszek – a testileg és érzelmileg negatívul befolyásol. Csodálkozok, hogy enerváltá válok. Gondolat színtjén úgy jelenik meg” béna vagyok, csak én nem vagyok képes elérni, hogy lefogyak, gáz vagyok”. 100 évvel ezelőtt nem volt ilyen testideál, a nők 1% volt csak depressziós.
Gyermek születése
Anya alapvetően nem megelégedett a testével, szülés után még távolabbi lesz ez az ideáltól. A nő nem tartja magát szépnek, szexisnek. Visszafordíthatatlanul szépnek, nem tartja magát kívánatosnak. Nem hiszi el, hogy az lehet és hogy a férje őt tényleg kívánja. Hiába vágyik a férfi rá. A nő tépelődik, vágyódik, depresszióssá válik. Ezért a szexuális élet nem áll vissza a születés előtti időszakra. Sok estben 1-2 gyermek után a szexuális élet megszűnik. Felléphetnek szexuális zavarok ilyenkor, mint a szexuális vágy hiánya vagy orgazmus hiánya. A végén meg nem értjük miért csal meg a férjünk, és ezáltal beigazolódik, amit idáig hittem magamról, nem vagyok kívánatos, a férjem másik nőre vágyik. valójában tudunk ezekkel mit kezdeni, ha akarunk! – Döntés – Szeretek élni!!!
Nőnek két nagy ellensége van, az első, hogy belemegyünk egy fokozott önmegfigyelésbe, még az ágyban is kontrollálod magad, nem tudsz ösztönök élni. A második a negatív érzelmek: félelem, harag, depresszió (félek nem tart szépnek stb.
A jelen világban az az általános tendencia, hogy 40-45 évesen lehet igazán magunkra találni, hogy a belső önmagával találkozhat. Nem akar alkalmazkodni, harcolni, kompenzálni. Ilyenkor tudunk igazán szabadok lenni!!!
Két zsákutca van az ilyen korosztályuk nőknek, hogy fiatal lányként szeretne élni vagy férfiassá válik.Ezekben az esetekben nem találkozzunk a saját belső énünkkel. Magasztos feladat a nőnek: Magunkra találni! A férfiaknak könnyebb volt, a társadalom ezt megengedte számukra. A nők nem bénák, csak az utat keresik önmagukhoz.
Depresszió ellen mit tehettünk
Minden depresszió típusnál egyénileg kell mérlegelni a kezelési lehetőségeket. Általánosságban igaz, hogy a depresszió ellen a megelőzés a leghatékonyabb kezelés, az életében megjelenő veszteségek feldolgozása. Testi betegség talaján kialakuló lehangoltság esetén a fizikai elváltozás, betegség párhuzamos kezelése is fontos. Sokszor a szociális- vagy élethelyzet változtatás hoz megoldást. A depresszió az esetek többségében visszatérő kórkép. Ezért fontos az után követés, illetve az tünetek újbóli jelentkezése előtt az életében felmerülő negatív események megfelelő feloldása, kezelése, a minél korábbi és minél hatékonyabb fellépés.
A depresszió ellen legnagyobb fegyver a megelőzés
Az egyén adaptív vagy inadaptív magatartása az információfeldolgozási és jelentésadási folyamatok eredményeként jön létre. Ennek a folyamatnak az alapját a személy a veszteségre, negatív élethelyzetre való reakciók képezik. Amelyek eseményekre, személyekre vonatkozó attitűdök, vélekedések és viselkedési mintákból állnak. Az egyén korai élményei alapján szerveződnek és viszonylagos stabilitást mutatnak az élet folyamán. A korai negatív élmények nyomán kialakult minták, hitrendszerek rögzülnek, ezáltal torzult valóságészlelést alakítanak ki, olyan problémák jönnek létre, amely miatt az egyén önmagáról, a világról, jövőjéről és másokhoz fűződő viszonyáról irreálisan negatívan gondolkodik, elnyomja érzéseit. A konzultáció célja felismerje ezeket a gondolatokat és reálisabb, valósághűbb szemléletet alakítson ki és az érzelmi viszonyulása megváltozzon az adott eseménnyel kapcsolatban. Elsajátított új információk nyomán, megváltozzon érzelme a veszteséggel kapcsolatban, új viselkedést alakítson ki, sok apró lépés és helyes döntések általa az egyén aktivitásfokozására, problémamegoldó stratégiáinak fejlesztésére és a visszaesések megelőzésére, elkerülésére fókuszál.
Összefoglalva a depresszió ellen a fő célja a pozitív érzelmek növelése és a negatívak csökkentése. Hozzájárulhat, hogy Ön együtt tudjon élni a múltban negatívként tekintett eseményekkel, amelyek a depresszió kialakulásáért felelhetnek. Helyette inkább a szépre tudjon emlékezni, újra energikus, életvidám, kreatívan, tettre készen élje életét.
Mit tehettünk a hétköznapokban a depresszió ellen?
1. napirend
A dolgainkat, ha lehet, előzetesen megállapított napirend szerint végezzük. Ez meggátolja azt, hogy a feladatok és problémák feltorlódjanak, és időzavarba kerüljünk.
2. Pihenés
Minden nap hagyjunk időt a lazításra (ha többre nincs idő, legalább fél órát), és a hétvégék legalább egy részét mindig töltsük pihenéssel. Rendszeresen iktassunk be a hétköznapjainkba aktív pihenéssel járó tevékenységeket. Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokat csinálunk, amelyek igazi, a hétköznapokból kizökkentő élményekkel járnak, pl. kirándulás, buli, együtt elmenni másokkal valahova, stb. – ez elsősorban azoknak fontos, akiknek a munkájuk és a háztartás tölti ki szinte minden idejüket, vagy olyan nagy az iskolai leterheltségük, hogy otthon is egész nap tanulnak.
4. Testedzés
Mozogjunk rendszeresen ,ez nem feltétlenül sport kell, hogy legyen, lehet séta, biciklizés, tánc, kocogás, túra stb.
5. Kapcsolattatás
Bármennyire is túl vagyunk terhelve, ne hanyagoljuk el az együttléteket barátainkkal, rokonainkkal vagy más számunkra fontos emberekkel, rendszeresen fordítsunk időt a velük való közös kikapcsolódásra és rendszeres beszélgetésekre.
6. Kommunikáció
Problémánk esetén, mindenképpen beszéljük meg azt valakivel, aki számunkra fontos és bizalmas ember. Nincs olyan dolog, amit teljesen egyedül, magunkra hagyatva kéne megoldanunk! Nem baj, ha érdemi tanácsot senki sem tud adni, sokkal fontosabb az, hogy legyen valaki, aki meghallgat minket és együtt érez velünk.
7. Egyensúly
Sohasem merülhetünk be úgy a munkába, hogy számunkra fontos örömszerző, kikapcsoló, lelki egyensúlyt biztosító tevékenységeket tartósan elhanyagoljuk. A pozitív élmények éppen olyan fontos táplálékok a lélek számára, mint a test számára az étel. Ilyen lelki egyensúly megőrzését biztosító módszerekről olvashatunk az alábbiakban.
8. Segítség kérés
Ha úgy érezzük, nem tudunk valamit egyedül megoldani, hogy semmi másra nem tudunk koncentrálni, csak a problémákra vagyunk beszűkülve és ezen kívül semmi sem fontos jelen pillanatban, és nagyon rosszul érezzük magunkat, azonnal keressünk segítséget, minél előbb keressünk baráti, rokoni vagy egyéb segítséget. Ha a környezetünkben nincsen senki, akihez fordul-hatnánk, forduljunk a legközelebbi segítő szakemberhez.