Viselkedészavar

Viselkedészavar mindig jelzés értékű, hogy a gyermek nem kiegyensúlyozott, ezért vegyük komolyan az intő jeleket. Ha nem kezeljük, nem fogja kinőni ez csak fokozódhat, és rögzülhet is személyiségjegy. A gyermekeknek fejlődésük során számos új helyzettel kell szembenézniük, amelyek legyőzésében leginkább szüleik támogatása segít nekik. Fontos, hogy a szülők időben felismerjék, ha gyermeküknek tanulási, viselkedészavar tünetei vannak, vagy túlzott szorongással, gyakori sírással, dühkitörésekkel, indokolatlan félelmekkel küzd.

Ez nem azt jelenti, hogy a gyermekek nem lehetnek egyediek, egymástól eltérőek. Egészen addig nem jelent problémát a gyermeke mássága, míg a gyerek nem szenved a következményektől. Természetesen minden gyermek más valamiben, de ha valaki kilóg a sorból, azt a többiek csak akkor kezdik el piszkálni, ha nincs meg a kellő mértékű önbizalma ahhoz, hogy ő úgy érezze egyrészt képes megvédeni magát. Másrészt olyan kisugárzást létrehozni maga körül, ami azt jelzi a többieknek, hogy eddig, és ne tovább!

viselkedészavar
A gyermek viselkedészavar legfőbb oka a félelem

Félelmek nélkül minden gyermek az optimális fejlődést követni tudná. De nem tud teljesíteni a félelmek miatt, mert a stressz blokkolja az ő kiteljesedését. A stressz által megélt félelmei meggátolják abban, hogy elfogadja, és szeresse magát, hogy barátokat találjon.

Ha a gyermeke nem érzi jól magát elszeparálódik vagy folyton verekszik, kilóg a sorból. Más, mint a többi gyerek az osztályban. Nem találja a helyét, és emiatt szenved. A viselkedészavar megoldatlanok maradnak, a gyermek egész életére kihatnak.

Viselkedészavar kezdeti jelei
  • A gyermeke valamilyen szempontból más, elüt a nagy átlagtól.
  • Nem játszik a kortásaival
  • Gyermekük elveszítette a kiegyensúlyozottságát, lendületét, a lelkesedését,  nem érdekli az iskola vagy a tanulás.
  • Lehetséges, hogy könnyebben provokálható, felidegesíthető, verekedős,
  • Lehet, hogy a jó esze ellenére nem rendelkezik elég önbizalommal,
  • Az is előfordulhat, hogy sokkal érzékenyebb, mint az átlag, és nehezen éli meg mások durvaságát.
  • Ha  a gyermeket egyértelműen kiközösítik, csúfolják, zaklatás áldozata,
  • Lehetséges, hogy ez a temperamantuma része és nem megfelelően viszonyulnak a gyermekhez, ezért megnem értetnek érzi magát.
  • Az is lehet, hogy édesanyával nem alakult ki a biztonságos kötötdés, és a megnyivánulásai csak egy védelmi mechanizmus.
  • Előfordul, hogy elszigetelten élte gyermekkora első pár évét, és nem tanulta meg, hogyan lehet kapcsolatokat kialakítani.
  • Esetleg gyermekeknek már eleve vannak tanulási nehézségei pl: diszkalkulia, diszlexia, diszgráfia, figyelemzavar stb., és emiatt nincs sikerélményük az iskolában.
  • Sokan nehezen tudnak egy helyben megülni, unják az órákat, hiába tanulnak, a jegyeik
  • mégsem javulnak oly mértékben, mint amennyi időt és energiát belefektettek.
  • Vagy akárhányszor vizsga helyzet van és teljesíteni kell, a gyermek a stresszhelyzet hatására teljesen lefagy, hiába készült, mindent elfelejt.
Viselkedészavar a tanulásban

Tanulási nehézség esetén figyeljük meg miként tanulhat és memorizálhat könnyebben és hatékonyabban. Hogyan lehetne hatékonyan beosztani az idejét a házi feladatokra vagy a tanulásra. Itt fontos megkülönböztetni, hogy valóban valamilyen tanulási vagy pszichés zavar áll a háttérben vagy pl. nem tanult meg a gyermek tanulni, nem sajátította el azokat a technikákat, módszereket, amelyek passzolnak hozzá. Ezen jelek esetén segítséget kell kérni, természetesen az intézményi kereteken belül, foglalkozik velük fejlesztő szakemberek, akik segítenek a lemaradást behozni, de érzelmi hiányokat nem tudnak pótolni.

Fontos hangsúlyozni, hogy a gyerekek még nem képesek 8 éves korig pontosan megfogalmazni, ha valami történt velük, például ha nem érzik jól magukat egy új közösségben, ilyenkor a viselkedés megváltozása lehet üzenetértékű. Továbbá ebben az időszakban egy új környezet, vagy egyéb változás okozhat átmeneti visszaeséseket, akár nehezen kezelhető viselkedésváltozásokat. Stabil családi háttér, biztonságos kötődés esetén azonban ezeken a gyermek rövid időn belül túl van.

A viselkedészavar esetén az a legcélravezetőbb, ha be tudjuk vonni a folyamatba az összes résztvevő, együttműködést és rendszeres visszajelzést kérve tőlük. De sajnos nagyon gyakori, hogy a szülő vagy a pedagógus azt szeretné, ha a gyermek az Ők közbenjárásuk nélkül változzon. Javuljon meg valami csodát segítségével, úgy gondolják ők mindent megtettem, nem vagyok képes többre.

tanulásizavar
Pedagógus személyisége meghatározó

Óvónőt vagy tanárnénit kell választani nem iskolát vagy óvodát, mert a nevelők a gyermek egész életére befolyásolhatja a önértékeléssel, tanulással és beilleszkedéssel kapcsolatban. Az iskolában, óvodában az új közösségbe való beilleszkedés nagyon fontos kérdés. Ha a gyermek nem az osztály jó tanulói közé tartozik, nem motivált a tanulásban, iskolai életben húzóerő lehet, ha vannak az osztályban barátai, jó az osztályközösség, kedveli a tanárait. Pár hét vagy hónap elteltével már egyértelműen vannak árulkodó jelek, ha a gyermek nem érzi jól magát, valami nem stimmel.

Előfordulhat, hogy az osztály összetétele változik meg, és kialakulnak benne olyan klikkek, amelyek kirekesztik a gyerekünket, netán zaklatják őt iskolában vagy akár iskolán kívül is. Akkor van baj, ha a gyerek a tanárával sem jön ki jól, és az osztályközösségen belül sem találja a helyét. Egyre jobban elszigetelődik, és persze szenved ettől a helyzettől, veszteségeket él meg általa, ami viselkedésében megnyilvánul. Minél idősebb a gyerekünk, annál nehezebb ezt kideríteni, mert szégyelli bevallani és elmondani egy felnőttnek az ellene irányuló támadásokat, nem akar árulkodó lenni, mert azzal csak rontana a helyzetén.

 Ilyenkor érdemes fokozottan figyelni, kérdezgetni a gyereket, illetve személyes találkozót kérni a pedagógustól. Mert lehet, hogy könnyedén megoldható, de a gyermek nem látja a lehetőségeket. Az is lehet, hogy az új pedagógusnak teljesen más a személyisége, stílusa, hozzáállása, mint az előzőnek, más módszerekkel dolgozik. Amihez a mi gyerekünk nem tud alkalmazkodni. Ha találkozunk a tanárral, mindenképpen törekedjünk az együttműködésre, hallgassuk végig a meglátásait és az ő verzióját is. Próbáljunk elmondani tapasztalataink alapján a gyermekünk mükődésének módját.

Ha mindezek ellenére, továbbra is úgy érezzük, hogy a tanár nem változtat semmin és képtelen megtalálni a hangot a gyerekkel, érdemes elgondolkodni az osztály- vagy iskolaváltáson. Egy jó, empatikus tanár mellett gyerekünk szárnyakat kaphat, sikeresebb lehet és boldogan jár iskolába.

Rejtett tényezők

Előfordulhat, hogy a gyermek környezetében történt változások feldolgozása jelent problémát, ami a viselkedészavar tünetein keresztül jut kifejezésre. Vannak azonban olyan esetek, amikor a viselkedészavar másodlagosan alakul ki tanulászavar talaján, vagy a tapasztalt figyelmetlenség, gondolkodás nélküli cselekvés, szabályokkal szembeni fokozott és állandó ellenállás, túlmozgásosság, egy alapvetően biológiai kiindulású probléma tüneteit jelenti, amely a viselkedésszabályozás zavarát okozza. Bármelyik probléma is van a tapasztalt tünet hátterében fontos az arra legalkalmasabb kezelés kiválasztása, hiszen több olyan mozgásterápia is ismert, amely az alapvetően biológiai hátterű magatartászavarokra is nagyon jó hatással van. A túlságosan szorongó gyerekek számára léteznek olyan stresszoldó technikák, melyek lerövidíthetik a beilleszkedés számukra nehéz időszakát. A családi változások, konfliktusok kezelésében a családterápia nagyon sokat segíthet.

A gyermek túlterhelésnek, rendszeres stressznek, szorongásnak és nyomásnak van kitéve, folyamatosan úgy érzi, hogy sosem lesz elég jó, ügyes, okos, talpraesett, bármit is tesz sosem fog tudni megfelelni szülei elvárásainak, és nem fogja elnyerni szeretetüket, elismerésüket. Ilyenkor két eset lehetséges: a gyermek idővel vagy fellázad és szándékosan nem tanul, halmozza a rossz jegyeket, bohóckodik az órán, beszólogat, provokál, mindent megtesz, hogy felhívja magára a figyelmet. A másik eset, amikor képtelen fellázadni és eluralkodik rajta a szorongás, netán depresszió. De akármelyik esetről is legyen szó, hosszú távon ellenkező hatást érünk el, azaz a gyermek nem boldog, kiegyensúlyozott, nem lesz éltanuló, hanem pont fordítva.

Agresszió

Viselkedészavar az agresszió is, az erőszakos gyermeket nagyon nehéz jól kezelni. Dühöngés közben nem ér el hozzá az intő szó. Ha egyáltalán szóhoz jutunk mellette. Az agresszió mindig volt és mindig is lesz a gyerekcsoportokban. A gyerekek, főleg a fiúk már nagycsoportos óvodásként össze-összemérik erejüket, óhatatlanul elkezdik felállítani a közösségen belüli rangsort, hogy utána ismét békességben folyjon tovább az élet. Az ilyen kisebb harcokat nem kell mindenáron megszüntetni és nem is lehet, arra azonban figyelni kell, hogy a rangsorképző agresszió kulturált mederben maradjon.

Ettől eltérő jelenség, ha egy gyerek minden vélt vagy valós, kisebb-nagyobb sérelemre agresszív választ ad. Az is, ha a gyerekek kipécéznek valakit, és rászállnak. Ezekben az esetekben a gyerekek, a közösség és önmagunk védelmében is tennünk kell valamit. De mégis mit?

agresszív viselkedés
Viselkedészavar jutalmazása

Ha a környezet jóváhagyja, sőt jutalmazza az agresszív viselkedést, az általában fokozza a későbbi agresszív megnyilvánulásokat. A másik fajta közvetett jutalmazási mód az, amikor a gyerek rájön, hogy ha eleget balhézik, megkapja, amit szeretne. Ha veszekszik, tör-zúz, vagy ha önmaga felé fordítja az agressziót, és a falba veri a fejét, végül úgyis ő győz, így egyre gyakrabban alkalmazza ezt a módszert.

A jutalmazás tehát valójában nem segít abban, hogy a gyerek kiengedve a gőzt, békésen élje mindennapjait. Az agresszió támogatása inkább fokozza az agresszív viselkedés megjelenésének esélyét.

 Ugyan kísérletek igazolták, hogy az a viselkedéstípus, amiért a gyerek következetesen büntetést kap, ritkábban jelenik meg, mert fél a következményektől, a kutatásokból kiderül, hogy az agresszív viselkedésért enyhén büntetett gyerek még agresszívebb lesz, mint előtte, mert a büntetés nem kelt benne komoly félelmet, viszont fokozza a frusztráltságát, dühössé teszi. Azok a gyerekek pedig, akik komoly büntetést kaptak nemkívánatos viselkedésükért, ritkábban voltak agresszívak nyíltan, hiszen féltek a további büntetéstől, viszont az agresszió sokszor tört náluk a felszínre szimbolikus formában: játék során vagy éppen valamilyen szokatlan, furcsa viselkedés képében. A súlyos büntetések megtörhetik az egészséges személyiségfejlődést, és kóros irányba tolhatják.

A büntetés másik hátrányos hatása, hogy többnyire csak addig hat, amíg a gyerek tudja, hogy figyelik, vagy tudja, hogy kitudódhat, amit csinál. Ha nincs mitől félnie, akkor felszabadul a gátlás alól, és titokban folyamatosan rosszaságba töri a fejét. A belső értékrend nem változik, a gyerek viselkedése továbbra is kívülről

Kutatási eredmény

A fent említett kísérletekben nemcsak az enyhe, illetve a komoly büntetés hatását vizsgálták, hanem azt is, hogy milyen mértékű agresszió jellemzi azt a gyereket, akit nem vagy csak ritkán büntetnek az agresszív viselkedés miatt. Kiderült, hogy voltak agresszív megnyilvánulásaik, de korántsem annyi, mint azoknak, akik enyhe büntetést kaptak. Az ok az, hogy akit nem büntetnek gyakran, abban nem marad tüske, ami feszültséget kelt, ezért aztán nincs az agressziónak üzemanyaga. Ráadásul, mivel nem kell félniük a megtorlástól, ezek a gyerekek a mindennapi élet elkerülhetetlen frusztrációira azonnal reagálhatnak: lehetnek ott és akkor dühösek, haragosak, és a probléma megértésében vagy feldolgozásában számíthatnak szüleik segítségére. Egyben megfelelő modellt is kaphatnak, hogy hogyan kezeljék a feszültségüket.

Gyászreakció

Ezek mind feldolgozatlan gyászreakciók, a veszteség által fellépő természetes reakció. Kezelnünk kell a gyermek hiányérzetét, szükségletét, segíteni kell az érzelme kifejezésében és kezelésében. A szülő önuralma a legjobb garancia a gyermek önuralmára. Ha a gyerek rendszeresen azt látja, hogy a számára fontos felnőttek higgadtan kezelik a nehézségeket, nem esnek kétségbe, és nem lesznek dühösek, akkor ők maguk is hasonlóan fognak viselkedni kritikus helyzetekben. Ha a szülő frusztráció hatására dühöng, másokat hibáztat, tör-zúz vagy üt, akkor a gyerek is ezt a modellt veszi át, hiszen nem áll más minta a rendelkezésére. Szomorú tény, hogy ezek a gyerekek az éles konfliktushelyzetekben érzik elemükben magukat, hiszen ez számukra az ismerős, az otthonos. Szeretnek verekedni, veszekedni, hisz ebben van gyakorlatuk. Hazai pályán pedig elég nehéz hatni rájuk.

Bizonytalan kötödés

Vannak gyerekek és felnőttek is, akik egyáltalán nem tűrik a frusztrációt, a viselkedészavar hamarabb kialakulhat. Akár szándékosan, akár véletlenül bántja meg őket valaki, ugranak, hogy megtorolják. Valójában ilyenkor az agyat elárasztó stresszhormon gátolja a gondolkodást, nem hagy lehetőséget a helyzet objektív megítélésére, csak kiadja az ősi parancsot: „Üss vagy fuss!” A stresszhormonra való túlérzékenység csecsemőkorban alakul ki, többnyire azoknál jelenik meg, akiket a korai időszakban sokat hagytak sírni, és akiket sokat hagytak egyedül. Vizsgálatok alapján az ilyen gyerekeknek és felnőtteknek az átlagnál fejletlenebb a homloklebenyük, amely a viselkedés tervezéséért, a társadalmi gátlásokért és a problémamegoldó képességért is felelős. Ebben a helyzetben stressz hatására értelmezés és problémamegoldás helyett egyszerűbb, ősibb reakció jelenik meg: az agresszió.

Életkornak megfelelően kezeljük a viselkedészavar tüneteit

A kisebb gyermekek még sokkal jobban függenek a felnőttektől, általában jobban meg akarnak felelni szüleik, tanáraik elvárásainak. Velük más játékosabb, kreatívabb eszköztárral is dolgozom mivel nem feltétlenül értik még meg, hogy mit is jelent pontosan egy cél vagy célkitűzés. Nem akarnak problémákról beszélgetni, tehát mindenképpen egy megoldás fókuszú megközelítésre van szükség. Fiatalabb korosztályban sok esetben elég ha a szülő gyermekhez való viszonyát megváltoztatjuk. Az idősebb gyermek vagy gimnazista, kamasz korosztály egészen más. Ők vagy túlságosan is vagy épp ellenkezőleg, nem akarnak megfelelni a szüleik elvárásainak vagy a tanáraiknak. Nagyon gyakori, hogy egy szülő amit problémát felvett a kamasz pedig épp az ellenkezőjét állítja. Például a szülő szerint a gyerek nem elég felelősségteljes, önálló, megbízható, szemtelen és nem igyekszik eléggé, míg a kamasz arra panaszkodik, hogy a szülők részéről túl sok a kontroll, nincs elég autonómiája, függetlensége, nem bíznak meg eléggé benne és a képességeiben.

Olyan köztes célt, megállapodást kell megfogalmaznunk, amely mindkét félnek megfelel. A legtöbb tinédzser általában ha segítő szakemberhez küldik első alkalommal szkeptikus, gyanakvó, akár ellenséges is, nem akar itt lenni, hiszen a szülei azzal küldték hozzám, hogy ő problémás, tehát neki kell változtatnia. Az empátia, humor és pozitív visszajelzések, megerősítés, az erőforrásokra történő fókuszálás, a meglepetés, kreativitás sokat segítenek az ilyen feszült helyzetek oldásában, az ellenállás leküzdésében és annak együttműködéssé való átalakításában. A cél minden esetben egy oldott, bizalmi légkör kialakítása és egy olyan folyamat, amelyben a tinédzser nem akaratán kívül, hanem önként vesz részt, mert megtapasztalja, hogy segíthetek neki a fejlődésben, a pozitív változásban, problémája megoldásában.

Mindenképpen érdemes felfigyelni arra, ha a gyerek viselkedése, hozzáállása hirtelen nagyon megváltozik akár otthon, akár az iskolában!

beilleszkedési zavar
Viselkedészavar jelei még:
  • A gyerek nem játszik senkivel,
  • Nincsenek beszélgetőtársai, barátai, csak csapódik a többiekhez, mindig magányos, letört és szomorú
  • Túl komolyan vesz olyan dolgokat, melyeken a többiek könnyen túlteszik magukat,
  • Szorongás jelei tapasztalhatók már nála, de nem a veszélyes, állandósult mértékben,
  • Jegyei hirtelen nagyon leromlanak vagy teljesen elveszíti eddig töretlen tanulás iránti lelkesedését, motivációját
  • Egyáltalán nem akar iskolába járni és nem mondja el az okát
  • Nyitott, barátságos gyerekünk hirtelen visszahúzódó és szorongó lesz
  • Folyamatosan – nem ételallergia vagy -intolerancia miatt fennálló – diéták és fogyókúrák sorozatába hajszolja magát és egyre fogy

Számos hasonló példát felsorolhatnánk, de a lényeg az, hogy szülőként mi ismerjük legjobban a gyerekünket, nekünk kell ráéreznünk arra, mi az, ami még belefér, mi az, ami már aggasztó, problémás lehet. Mi az, amit mi is képesek vagyunk kezelni, megoldani párbeszéd segítségével és melyek azok a dolgok, amelyek kapcsán valamilyen szakember bevonására is szükség lehet. 

Mivel segíthetjük a gyereket ha viselkedészavar áll fent?
  • Elsődleges, hogy megismerjük, megtanulja szeretni, és elfogadni magát, a hibái ellenére,
  • Növelni az önbizalmát minden lehetséges úton, módon, támogassuk minden helyzetben,
  • Segíteni, kialakítani a saját személyes határait, hogy őt ne bánthassák.
  • Kezelésnek igazodnia kell a magatartászavar okához. Az idegrendszer éretlensége következtében közvetlenül kialakuló magatartászavar jól kezelhető mozgásterápiával.
  • A mozgásterápia szintén célravezető lehet, ha a magatartászavar másodlagos tünetként alakul ki, ráépül a tanulási nehézségekre. Ilyenkor, mivel egyre könnyebbé válik a tanulás, egyre kevesebb kudarc éri a gyereket, a problémát kiváltó ok szűnik meg. A sikerélmények hatására lassan megváltozik a viselkedés is, enyhülnek a magatartási tünetek. Ebben az esetben célravezetők lehetnek a különböző stresszoldó technikák is, amelyek segítenek feldolgozni a korábbi kudarcok hatásait és ezáltal meggyorsítják a viselkedésben bekövetkező pozitív változásokat.
  • A családi szocializáció problémáit, a korai negatív tapasztalatok hatásait szintén jól enyhíthetjük a stresszoldó technikák segítségével. Bizonyos esetekben célravezető lehet a családterápia vagy a gyermek egyéni pszichoterápiája.
  • A család által közvetített negatív normarendszert, a kortárs csoport káros hatásait illetve bizonyos esetekben a családi szocializáció problémáit is enyhíthetjük azzal, ha megtanítjuk a gyerekeket, hogyan kezeljék konfliktusaikat, fejlesztjük empátiás készségüket és segítjük őket abban, hogy kialakuljon a felelősségérzetük, megtanuljanak szembenézni problémáikkal.
  • A csoportdinamikai jelenségek kezelése megtanulható.
  • Javasoljuk az agresszív gyerek szüleinek, hogy írassák be őt sportolni! A keleti harcművészetek által képviselt filozófia (önuralom, magunk és mások tisztelete, csapatszellem) például segíthet csökkenteni az agresszív megnyilvánulásokat, és az agressziót elfogadható mederbe terelni.
Lépések a viselkedészavar megszüntetése érdekében

Az első lépés, hogy fel kell derítenünk, hogy hogy is áll a gyermekünk a beilleszkedés kérdésével? Vagyis gyűjtsünk információkat a gyermekünktől, a pedagógusoktól. Ha a pedagógusok már eleve jelezték, hogy a gyerek nehezen oldódik, feszeng a többiek társaságában, akkor nem állhatunk meg az információgyűjtés szakaszában! Egyébként a szülő is érzi, hogy a gyermeke miben erős, és miben fejlődhetne, tehát hallgassunk a megérzéseinkre is!

A második lépés, hogy a gyermekünk is ismerje fel, hogy a helyzetén érdemes változtatni. Minden módszer hiábavaló, ha a gyerek nem akarja a változást. (Ha ez a helyzet, akkor nem megijedni, hanem saját magunkban kell keresni a változás kulcsát. A saját pozitív változásunk elő fogja segíteni a gyermekünk lelki megerősödését is.

Önbizalom növelésének egyszerűbb, de gyakran hosszabb módja, ha találunk olyan elfoglaltságokat, melyekben a gyermeke ki tud teljesedni. Mert ezek az elfoglaltságok („szeretem dolgok”) erőforrásként szolgálnak a számára. Ilyen elfoglaltságok lehetnek az iskolán belüli, és kívüli bármilyen hasznos tevékenységek.

Az önbizalom – szeretet összefüggéseiről itt most nem ejtenék szót, de tudjuk azt, ha a szeretet adott, akkor az önbizalom már jó táptalajon tud fejlődni.

Az önbizalom növelésének gyorsabb módja, hogy szakemberhez fordulnak, akivel közösen feldolgozzák azokat a problémákat, melyek miatt a gyermeke nem tud továbblépni.

Szülői attitűd

Szülőként tanúsítsunk megértő és empatikus, támogató hozzáállást, pozitív megerősítést és biztatást adjunk a gyermeknek, mely erősíti az önbizalmát. Ne arra helyezzük a fókuszt, hogy mit nem tud és mire nem képes, hanem arra, hogy mi az, amiket jól csinál, amikben ügyes, és milyen készségeket kellene még fejlesztenie ahhoz, hogy könnyebben beilleszkedhessen. Ugyanakkor, ha szükséges, próbáljuk a gyereket finoman a komfortzónáján kívüli helyzetekbe és tevékenységekbe belevinni. Játszhatunk vele szerepjátékokat, kezdeményezhetjük, hogy hívjon át barátokat játszani, eljárhatunk vele gyakrabban baráti közösségbe, játszótérre. A gyerek korától, személyiségétől és érdeklődési körétől függően, bármilyen olyan óvodán, iskolán kívüli fejlesztő foglalkozásra, sporttevékenységre vagy konstruktív szakkörre elvihetjük gyermekünket, amit szívesen csinál és fejleszti az önbizalmát. Tehát örömét leli ebben a tevékenységben és sikerélménye is lesz. Beszéljük meg a gyerekkel, hogy milyen foglalkozásokra, órákra szeretnénk őt beíratni, ne erőltessük és kényszerítsük rá, hanem próbáljuk meggyőzni, hogy kísérletezzen és próbáljon ki új dolgokat.

Nyugodtság kifizetődő

Bármilyen magatartászavar, tanulási vagy beilleszkedési nehézségről is van szó, azt tanácsolom a szülőknek, hogy mielőbb próbáljanak róla higgadtan elbeszélgetni a gyerekkel, ha szükséges kérjenek találkozót az érintett pedagógust, és főleg ne várjanak ölbe tett kézzel tétlenül, amíg a helyzet súlyosbodik és a konfliktus elmélyül. Ehelyett folytassanak gondos és alapos nyomozómunkát, és amint tiszta képet kapnak arról, hogy pontosan mi a probléma, adják meg a gyereknek a megfelelő mankókat, ha szükséges, megfelelő szakemberek bevonásával.

Legyenek türelmesek, ugyanakkor következetesek! Kerüljék a szélsőséges reakciókat, a túlzott dühöt vagy engedékenységet! A kisgyerekek a szülők dühét látva gyakran szoronganak attól, hogy elveszíthetik a szülők szeretetét, ezért fontos annak hangsúlyozása, hogy nem őt, hanem az adott elfogadhatatlan viselkedést utasítjuk el. Fontos a határok betartatása, amihez sokszor elkerülhetetlen lehet a tiltás, esetenként büntetés, lényeges azonban, hogy emellett mindig ott legyen az alternatív viselkedés jutalmazása, megerősítése.

Tegyék egyértelművé a társadalmi normákat és szabályokat! A gyermekeknek saját nyelvükön, érthetően el kell magyarázni, mit várnak el az egyes közösségek tőlük, milyen viselkedés segíti a közösségbe való beilleszkedésüket. A kicsiknél is fontos a “mit-miért kell tennem” elv szem előtt tartása, hiszen igazán zökkenőmentesen a belsővé vált szabályokat lehet betartani, ezért fontos annak hangsúlyozása, hogy neki mit adhat az adott szabály követése.

Alternatívák


Segítsék alternatív módszerekkel tanulási problémákkal küzdő gyermeküket! Játék, mozgás, művészet! A szülők keressenek olyan játékokat, amelyek fejlesztik gyermekük beleérző készségét, konfliktuskezelését, felelősségérzetét! Ilyen hasznos időtöltést jelenthetnek például a labdajátékok vagy a különböző társasjátékok. Ilyenkor a gyerekre irányuló figyelem, az együtt töltött idő önmagában jutalomértékű, és terápiás hatású. Emellett ezekben a helyzetekben érdemes figyelni a magatartási problémákkal küzdő gyermeket, hogy milyen ingerekre, reakciókra jelennek meg szélsőséges válaszok, viselkedések.

Összegezve, a beilleszkedési zavar, viselkedészavar hátterében nagyon változatos okok állhatnak. Ezek lehetnek átmenti zavarok egy olyan gyermeknél, aki egy közösségbe nehezebben felmelegedő, de amint biztonságban érzi magát, vannak támpontok, mint barátok, pedagógushoz való kötődés és ezek megszűnnek.

beilleszkedés


Viselkedészavar kiváltó oka típusai

Temperamentumból adódó viselkedészavar

A gyerekek meghatározott temperamentum vonásokkal születnek, melyek a környezet és tapasztalatok hatására némiképp módosulhatnak, de lényegileg lassan változnak. A temperamentumvonások egymástól függetlenek és egy adott kombináció jellemző az adott emberre. Bizonyos esetekben olyan kombináció jellemezhet egy embert, amely a környezethez való alkalmazkodást nehézzé teszi. Thomas és Chess alapos vizsgálataik eredményeképpen azt állítják, hogy a fiú gyerekek egy negyede ún. “nehéz gyerek”. A “nehéz gyerekek” lassan alkalmazkodnak az új helyzethez, alacsony az ingerküszöbük, nagy intenzitású reakciókat adnak, magas az aktivitás szintjük és nehezen alakul ki a biológiai ritmusuk. Egy “nehéz” gyerek az iskolában gátlástalanul üvölt, ha elkeseredik, dühében őrjöng, és ha vidám akkor kontrollálhatatlan. Az iskolai programban történő legapróbb változás is kiborítja és munkaképtelenné teszi.

Szociális izoláció


A gyerekek többsége jár óvodába, de nem mindenki. Sokan be vannak íratva, de gyakori betegségek, a kistestvér születése miatt vagy egyéb okokból a gyerek többet van otthon, mint óvodában. Vannak gyerekek, akiknek nincs testvérük, és vannak, akiket egy szülő nevel. Sok család nem tartja a kapcsolatot a rokonsággal, sok helyen a szülők elfoglaltsága miatt nem tartanak baráti kapcsolatokat. Ezek a gyerekek a legtöbb időt szüleik társaságában töltik. A szülőkkel vannak otthon, a szülők szervezik a programokat, a szülők viszik őket a játszótérre és a szülők oldják meg a gyerek konfliktusait, ha mégis kapcsolatba lépne a gyerek valakivel.


Ezek a gyerekek az iskolában kerülnek először olyan helyzetbe, amikor nem tudják kiharcolni az otthonmaradást és nincs ott a szülő, hogy a problémáját elrendezze helyette. Az ilyen gyereknek hiányoznak azok a szociális készségei, amelyekkel képes lenne életkorának megfelelő módon kapcsolatot kezdeményezni, a másik gyerek közeledésére adekvát módon reagálni, jogait érvényesíteni vagy konfliktusait kezelni. Az iskolában ezek a gyerekek infantilisen bohóckodnak, lökdösik vagy puszilgatják társaikat. Máskor ajándékokkal halmozzák el őket. Ha sérelem éri őket tehetetlenül sírnak, kiabálnak, esetleg eldobálják a másik dolgait vagy folyton árulkodnak és örökké a tanító nyakán lógnak. A kislányok gyakran stréberek, szajkózzák a tanító mondatait, nevelik a társaikat.


Alul szocializált gyerek


Ebben az esetben egyszerű azt mondani, hogy a szülő elhanyagolja a gyerekét és sajnos van ilyen. Az esetek többségében azonban nem egészen ez a helyzet. Sok esetben a szülő törődik a gyerekkel a maga módján, de pl. nagyon nehéz életfeltételek között él a család és a megélhetés gondjai kötik le a szülő erejét, különösen, ha sok gyerek is van. Más esetekben a szülő maga is alul szocializált, azaz nem ismeri, nem volt módja elsajátítani azokat az együttélési normákat, melyeket mi természetesnek veszünk és természetesként várunk el mindenkitől. Az is előfordul, hogy olyan értékrendet követ a család, mely a mi számunkra idegen. Ezek a gyerekek nem követik az udvariasság szabályait. Nem köszönnek, nem kérnek, gyakran impulzívak és önfejűek. Vélt sérelmeiket azonnal megtorolják, sokszor csúnyán beszélnek, nem disztingválnak, társaikat megfélemlítik, dominanciájuk érvényesítése miatt gyakran keverednek verekedésbe.


A traumán átesett, érzelemzavarban szenvedő gyerek


Az ilyen gyerek sokféle tünetet produkálhat, pl. bepisil, esetleg bekakil, tikkel, szorong, fóbiája van, kényszer-rögeszmés tüneteket mutat, gyakran fáj a feje, hasa, általában rosszkedvű, lehangolt vagy ellenkezőleg motorosan nagyon nyugtalan, órán elálmodozik, teljesítménye hullámzó, nem igazán érdekli a tanulás, tehernek érzi, fáradságra panaszkodik.


Az észlelési zavarban vagy rész képességzavarban szenvedő gyerek


A rész képességzavarban szenvedő gyerekek többsége úgy kezdi az iskolát, mint társaik. Problémáik az idő előrehaladtával fokozatosan alakulnak ki és válnak egyre súlyosabbá. Pl. lelkesen elkezdenek olvasni tanulni, és bár egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek az eredmények, a sikerek csak nem következnek be. Minél értelmesebb a gyerek, annál hamarabb észreveszi, hogy sokkal nagyobb energia befektetés mellett is egyre jobban lemarad társaitól, a szülők és a pedagógus is csak szidják és büntetik. Ekkor léphet fel a magatartászavar, elkezd a gyerek az iskolában bohóckodni és otthon egyre nagyobb ellenállást tanúsítani a tanulással szemben. Ilyenkor azt mondják neki, hogy ez azért van, mert ő nem jól csinálta. Egy idő után elkeseredik, becsapva érzi magát, dühöng és minden módon meg fogja tagadni a munkát. Hogy ez milyen személyiség romboló hatású talán nem kell külön elmondani. Nagyon sok értelmes, tehetséges ember kedve ment el a tanulástól egész életére ilyen tapasztalatok hatására.


Figyelemzavar, mozgászavar, tanulászavar


A mozgásos nyugtalanságot, hiperaktivitást, figyelemzavart, viselkedészavar a szakirodalom sokféle elnevezéssel jelöli. Az angol nyelvű szakirodalomban  ADHD-val rövidítik. A rövidítés az Attention Deficit with Hyperactive Disorder szavak első betűiből áll. Fimóta, ami a figyelemzavar – mozgászavar -tanulászavar szavakból adódik. A fimóta tünetegyüttes egy biológiai probléma mely a viselkedésszabályozás zavarát a viselkedési kontroll kialakulásának nehézségét jelenti. Speciális probléma melynek sajátos jellemzői hosszú ideig megmutatkoznak a gyereknél. Ezek a gyerekek nagyon értelmesek, sok pozitív tulajdonsággal rendelkeznek. Többségük normál általános iskolai feltételek mellett tanítható, de a pedagógus akkor lesz igazán eredményes, ha ismeri és tudomásul veszi a gyerek problémáját.


A fimóta tüneteknek négy alapvető fajtája van:
1) probléma a figyelem fenntartásával vagy koncentrálásával
2) hirtelenség, szertelenség – gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás)
3) probléma a mozgás mennyiségével – a helyzethez és életkorához képest túl sokat mozog
4) a szabályokkal, utasításokkal szembeni ellenállás
A tanulászavar az alapprobléma következményeként jelenik meg. Nem szabad összetéveszteni a speciális tanulási problémával, mely társul tünetként a fimotáknál is megjelenhet.


Ál-fimóták


A nyugtalanság és figyelemzavar sok tünetét előidézhetik egészen más jellegű problémák. Nem ritka például, hogy a gyermek nyugtalanságát egy még észre nem vett érzékszervi károsodás okozza, például enyhén nagyothalló. Beszédmegértési zavart okozhat a túl nagy orrmandula. A gyerek észlelési zavara miatt nem érti pontosan a tanárt, értelmes gyerek lévén viszont inkább vállalja, hogy rossz vagy vagány, mint sem, hogy butának nézzék.


A speciális tanulási zavarok is okozhatnak másodlagosan fimóta tüneteket. Például még mostanában is előfordul, hogy egy értelmes, jó tanuló, de nehezen olvasó, enyhén dyslexiás gyereket a tanító néni megszégyenít azzal, hogy a többiek előtt hangos olvasásra kényszeríti. Ebben a helyzetben a gyerek számára menekülés, és az önbecsülés megőrzésének eszköze lehet, ha bohóckodásával eléri, hogy kiküldjék az osztályból. A gyerek tehát fimóta tüneteket produkál, de a viselkedészavar csak eszköz arra, hogy egyéb problémáját leplezze. A kisiskoláskorra jellemző, hogy motoros nyugtalanság és figyelemzavar köntösében mutatkozhat az érzelmi zavar, a depresszió is.


Oppoziciós zavar (kihívó ellenkezés)


Jellemzője a tartósan negativisztikus, ellenkező, támadó ellenséges, provokatív és indulatos viselkedés. Ebbe a csoportba 10 éven aluli gyerekek tartoznak, akik garázda, agresszív vagy disszociális viselkedés extrémebb formáit nem követik el. Nagy vonalakban ezek azok a viselkedési problémák, melyek a leggyakrabban jelentkeznek a kisiskolásoknál és a pedagógus számára nehézséget jelenthetnek. A felsoroltak között vannak olyanok melyek egy életre kihatnak pl. karaktervonások, mások hosszú évekre előre jelzik a problémát pl. fimota tünetcsoport és vannak átmeneti nehézségek pl. érzelem vagy észlelési zavar. A fent ismertetett tünetcsoportok mindegyike rendezhető. Erre annál több esély van, minél előbb kerül a gyerek szakemberhez. A pontos diagnózis határozza meg a beavatkozás, a segítségadás módját.