Elsősegélyre megtágítanak bennünket, hallunk róla az iskolában, a munkahelyen, autóvezetésnél vizsga tantárgy, de mit kezdjünk a veszteség esetén, arra nem szól a fáma. Jó esetben és a fontosságát nem kicsinyítve, az elsősegélyre nem biztos, hogy szükségünk lesz, de veszteség kezelésére igen. Három biztos dolog van az életünkben, a születés, a halál és hogy veszteség fog érni. Több mint 40 féle veszteség érheti az embert élete során.
A gyász egy veszteségre adott természetes és normális reakció. Mindazoknak a sokszor egymásnak ellentmondó érzéseknek az összessége, amelyet egy nagy változás, életünk addig megszokott rendjének a felborulása okoz. A nyugati társadalom, nem természetesként tekint rá, elnyomja, hallani se akar róla. A veszteség nagyon erős érzelmi reakciót vált ki, amit a legfélreértettebben igyekszünk kezelni. Általában nem azért nem sikerült a veszteséget feldolgozni, mert valami baj lenne velünk, hanem azért, mert nem állt rendelkezésünkre megfelelő információ.
Ha meghalljuk azt a szót, hogy gyász, nagy valószínűséggel az a következő gondolatunk, hogy valaki meghalt. Pedig a gyász érzései nem csak egy szerettünk halálához kapcsolódnak. Gyászolunk a szakítás, a válás, a barát elvesztése, költőzés, iskola-, munkahely váltás, az egészségügyi, pénzügyi helyzetünk jelentős változást követően, de akár a szeretett háziállatunk elvesztése is.
Gyászt élünk meg akkor is, ha egy álom, egy terv, vagy egy álom szertefoszlik, és akkor is, amikor egy kapcsolatban a biztonság- bizonytalanság érzetünket veszítjük el. Attól függetlenül, hogy halott vagy még élő személlyel kapcsolatban éljük meg az érzelmeinket. Veszteséget élünk meg mindaz a változás során, ami életünk addig megszokott rendjének felborulását okozza. Így tehát gyász érzései követhetnek akár egy rég várt, örömteli eseményt is, mint a külföldi tanulmány, házasságkötés, gyermek születése, vagy egy fontos munka megszerzése.
Veszteség a szívben lakozik
Életünk során megtanítanak bennünket hogyan szerezzünk meg valamit, de mit kell tenni, ha elveszítjük arra pedig nem. pl.: házi kedvencet. A gyász nem intellektuális dolog, a szíveket töri össze. Ugyan egy veszteség megtörténtét kénytelen vagyunk belátni az eszünkkel is, azonban önmagában ez a belátás nem elegendő, hogy meggyógyítsa a szívünket. Pont ezért az értelmünk önmagában nem lesz elegendő, a szívünkre is szükség lesz a gyógyuláshoz. Még, ha esetleg fejben racionálisan le is tudjuk vezetni, ami velünk történt, szívünkkel nem tudjuk lekövetni. Nehezen engedjük fel érzelmeinket, hogy újra átéljük, de néha akarva akaratlanul ránk törnek. Amivel nem tudunk mit kezdeni, az elfogadása nélkül nem várhatunk valódi, tartós és teljes megnyugvást.
Veszteségek által megélt érzelmek
A gyász nem csak szomorúság és fájdalom és düh. A veszteség okozhat tehetetlenség, az elszigeteltség, a szégyen, a jövőtől való félelem, az üresség, az elérzéstelenítettség, a zavarodottság, a bénultság, a bizonytalanság, a kétségbeesés, a lelkiismeret-furdalás és a hiány érzései mellett ott lehet a szeretet, a hála, az öröm, a bizalom, az összetartozás, a megkönnyebbülés és a felszabadulás is. Ez csak néhány példa a megjelenő érzésekre. Mivel az emberek és a kapcsolataik egyediek, ezért minden gyász egyedi. Ahogyan az emberek érzésvilága és a kapcsolataik összetettek, úgy a gyász is az. Az igazság az, hogy a gyászolón kívül senki más nem tudhatja pontosan, hogy milyen érzések, gondolatok kavarognak benne. A gyászra, a gyászolásra sincsenek kőbe vésett szabályok. Hadd legyen rendben az is, ha sírunk és az is, ha nem sírunk!
Ami biztos, hogy változás történt életünkben. A veszteséggel reményeink, várakozásaink, álmaink szertefoszlanak, biztonság érzetünk veszélybe kerülhet. Bár az élet megy tovább, de bizonytalanságot okoz az, hogy amit a bennünket ért veszteség előtt megtehettünk, reméltünk, vártunk, már nem tehetjük, remélhetjük, várhatjuk többé.