Megbocsájtás kizárólag az elengedés által jöhet létre. Ahhoz, hogy ez megtörténjen tudnunk kell, hogy gyászolunk. A gyász a veszteségekre adott természetes reakció. Veszteséget élhetünk meg szerettünk elvesztése, szakítás, válás, költözés, egészségi állapotunk megváltozásakor is. Általában nem tekintik gyásznak a veszteségeket, egyedül valakinek a halálához kötik a gyászfolyamatot. Pedig a nősülés is gyászfolyamat, siratom a legény életemet, még ha örömteli pillanatot is élek meg. Tehát ez egyik fontos szempont, hogy meglássuk és tudatosuljon bennünk, hogy most egy gyászfolyamatban vagyunk.
Ha nem tudatosul akkor életünkön át cipeljük és nem értjük hova tűnt az életkedvünk. Életünk során a fel nem dolgozott veszteségek lerakodnak és tüneteket, betegségek okoznak. Tünetei hasonlóak: levertség, érzelmi kimerültség, enerváltság, idegkimerülés, stressz, pánikroham, poszttraumás stressz, depresszió stb. Sok esetben a gyász félre diagnosztizálják, depresszió vagy szorongásnak ítélik, majd gyógyszerekkel szeretnénk megszüntetni. Gyógyszerekkel, kedélyjavítókkal csak eltemetjük az érzéseinket, amihez később nagyon nehéz kapcsolatba kerülni. Néha szükséges, de azt az illúziót keltheti a gyászolóban, hogy kigyógyultam, abba hagyjuk a gyógyszert és újra rosszul leszünk. gyógyszerfüggőséghez vezethet.
A nyugat társadalomban hiányzik a veszteségek elengedésével kapcsolatos rituálék. Úgy teszek mintha nem lenne semmi bajom, mert a környezet tehetetlen és kellemetlennek éli meg a másik személy érzelmeinek meg nyilvánulását. Sok esetben megkérdőjelezik, megítélik, kritizálják, ezáltal az érzelmi elszigetelődés egyre növekszik. Rájövünk nem lehetünk önmagam, nem fogadnak így el bennünket. Meg volt a temetés, lépjünk túl a fájdalmon.
Mit kezdjünk vele?
A gyász feldolgozás célja, hogy segítségünkre legyen a jelentős érzelmi veszteség okozta fájdalom, az elszigeteltség és a magány feloldásában, hogy energikusan, felszabadultan éljük meg életünket.
Elhunyt vagy élő személy kapcsolatos, régi v meglévő problémák kezelése igényként jelenjen meg. Ne jelentéktelen dolgokként kezelünk valakivel vagy valamivel kapcsolatos érzéseinket. Megbocsájtás kicsiny, de helyes döntések sorozata. Megfelelő információk, cselekvési program szükséges hozzá. Megbocsájtás által megszűnik a neheztelő érzés valaki vagy valami felé. amik gátolná azt a képességünket, hogy teljes jelenlétben legyünk, mert újra és újra arra késztet bennünket, hogy átéljük a fájó emléket. Sokszor generáción átívelő a megbocsájtás tárgya.
Valaki nem képes a megbocsájtásra, annyira erős ellenállása van. Ha nem tudunk megbocsájtani, minket bánt, nem őket. Neki nem árt, ha dühös vagy, de önmagadnak igen. Önmagunkért kell a megbocsájtás, nem a másik feloldozásáért, nem mentjük fel tettei alól, nem fogadjuk el, hogy oké ezzel nincs semmi gond, ez természetes. A megbocsájtás tett, nem pedig érzelem. Nem érezhetsz megbocsájtást, míg meg nem tetted. Ez a neheztelés feladása.
„Megbocsájtok, de nem feledek.” Ki lesz börtönbe zárva? Szíve, lelke, teste? Kinek az életét korlátozza?
Van esélyünk a boldogságra?
Lehet, hogy most szkeptikusok vagyunk, de ez természetes. A régi próbálkozások nem segítettek, a változáshoz el kell sajátítanunk hasznos eszközöket, de ehhez lelkiismeretesenek és főként őszintének kell lennünk önmagadhoz. Ezek a beteljesítetlen kapcsolatok egy életre szóló negatív hatással lehetnek arra a képességünkre, hogy boldogok legyünk. Minden kapcsolat egyedi, ezért minden gyász is egyedi . A feldolgozatlan gyász a ki nem mondott érzelmi kommunikációról szól. Ezért a cél a beteljesítés! Ami lehet könnyekkel jár! Legyünk őszinték, hogy elégedetten élhessünk!
Megbocsájtás menete:
Ahhoz, hogy beteljesítsük érzelmileg a kapcsolatot, számba vesszük a gyásszal kapcsolatos tévhiteket, megvizsgálják azok ránk való hatását. Sorba vesszük veszteségeinket ezáltal azonosíthatóakká válnak azok a problémák, majd kiválasztjuk azt a veszteséget, ami a jelenüket leginkább befolyásolja, ami lehet nem is az adott kapcsolatból származtak eredetileg, hanem korábbiakban szerzett sebek. Az egyéni felelősségek és az érzelmeink feltárásával, a be nem teljesített érzelmi közlések gyógyító tényezőkké alakításával pontos instrukciók alapján elkészítjük a beteljesítő levelet. Érzelmeink kimondásával tudunk hozzájárulni a veszteségek feldolgozásához. Érzelmileg függetleníteni tudjuk magunkat az eseménytől, hogy egészséges és boldog életet élhessünk. Ezen lépések szakszerű megtételével, nem csak a múltbéli veszteségeket tudja érzelmileg feldolgozni, hanem a jelenben, és a jövőben esetlegesen érkező negatív érzéseket is megtanulja kezelni. A gyászfeldolgozás az életünk minőségének megváltoztatható eszközévvé válhat. Segítségével bűntudat, fájdalom nélkül gondolhatunk a múltra, félelem nélkül a jövőre, jelenben élhetünk, kiegyensúlyozott kapcsolatokban.