A magatartás zavar esetén a visszatérő és tartós antiszociális, agresszív, vagy dacos magatartás jellemző. A viselkedés az életkorának megfelelő szociális elvárások áthágásához vezet, alapvetően a hagyományos gyerekcsíny, védelmi mechanizmus vagy serdülőkori lázadásból indul ki, de ha nem figyelünk gyermekeink reakcióira sokkal súlyosabb formát is ölthet. A gyermek jelez valamilyen igénye nem teljesül, és ez a szavaiban, tetteiben nyilvánul meg. Ha nem kap rá számára kielégítő választ, vagy cselekedetet, a bizalma magrendül a szülőkben ezt veszteségként éli meg, ami gyász reakciót vált ki nála. Egy idő után felmerül benne az a gondolat rossz vagyok, és nem szerethető. Pedig minden ember, minden gyermek alapvető kérdése: jó vagyok, elég jó, vagy inkább rossz? Hiszen mindannyian arra vágyunk, hogy elfogadjanak, mert akkor részesülhetünk a szeretetből.
Megbélyegzés
Magatartás zavara van, égetően rossz, mint a tűz állítja a szülő, a pedagógus vagy a nagyi, esetleg a szomszéd. Rossz, engedetlen, szófogadatlan, mindig a csínytevéseken jár az esze. Én nem értem, állapítja meg a szülő dühösen, ugyanakkor görcsbe rándul a gyomra, mert azt érzi, hogy valamit elrontott, hogy ő nem ilyen gyereket képzelt el, ezért bűntudata van és megkérdőjelezi önmagát.
Sokáig fennáll ez a helyzet, állandó stresszhelyzet alakul ki, ahol mindenki feszültebb lesz, gyerek és szülő egyaránt. A kisebb dolgok is nagyobbnak látszanak. Hamarabb robban minden. Aztán már egy állandó harcmezőn találjuk magunkat, amiből nagyon nehéz kijönni, megtalálni a kijáratot, vagy letenni az összes fegyvert, elengedni azt, hogy magatartás zavaros, kezelhetetlen. Kicsit távolabbról szemlélni a dolgokat, nem lehetetlen, csak gyakorolni kell. Szépen fokozatosan, egymás után csendesíteni az éles lövedékeket, a harcmezőt pedig játéktérré változtatni, új eszközöket találni a fegyverek helyett, békés, biztonságos eszközökkel megkeresni újra az utat egymáshoz.
Magatartás zavar kiváltó okokat
Önkorlátozó hiedelem
Rossz gyerek vagyok hiedelem kialakulása. Amikor a gyermek, csintalan, nem véletlenül hiszi azt, hogy ő rossz, azonban a személyiségére nézve kifejezetten káros, ha ezt hiszi magáról. Nem mindegy rosszul cselekszik vagy rossznak minősíti magát. De minden gyereknek van egy többé kevésbé fejlett erkölcsi érzéke, hogy mi a helyes, és mi az, ami nem. Ha túl gyakran tesz olyat, ami a szüleit, környezetét elszomorítja, kétségbe ejti, akkor máris megérkezik felé a visszajelzés, hogy valami rosszat tesz. Ezt a visszajelzést tovább erősíti, ha a környezete azt a visszajelzést adja neki, hogy ő rossz gyerek. Ha valaki elhiszi magáról, hogy ő rossz, akkor a hiedelme identitás (önazonosság) szintű. Vagyis azt gondolja magáról, hogy ő ilyen. Akik azt gondolják magukról, hogy ők rossz gyerekek csak egy hajszál választja el őket attól, hogy azt higgyék, hogy ők nem szerethetők.
Magatartás zavar kihatása
A káros hatása ennek a hiedelemnek az, hogy nem dolgozta fel a vele történteket érzelmileg ezért, egész életére kihat ez a veszteségélmény, hogy nem figyelnek rá, Ő nem fontos, és nem elfogadható, ennek megfelelően kezdenek élni, gondolkodni. A viselkedésüket, tudat alatt ez a folyamat irányítja. A rossz gyerek általában nem tanul jól, nem áll úgy ki magáért, felnőttként a munkahelyen úgy érzi, hogy rájár a rúd, párkapcsolati problémákkal küzd.
Temperamentum
Generációs mintákat kapunk a DNS által, és nem biztos, hogy a szülőkre fogunk hasonlítani, sokszor a nagyszülőkre, vagy más rokonra. Amikor a szülő tőle eltérő temperamentumú gyermeket kell nevelnie, sok esetben azt érzi eszköztelen. A gyermek pedig meg nem értettnek éli meg ezt a helyzetet, és próbálkozik elérni a számára vágyott állapotot, de nem biztos, minthogy a szülő sem, hogy jó eszközhöz fog nyúlni. A gyerek, ha fel akarja hívni a figyelmet magára, vagy dühös a testvérére, ADHD-s vagy egyéb nehézséggel küzd, az egyik megoldási stratégiája lehet, hogy sok rosszaságot megcsinál. Ezzel szeretné felhívni a figyelmet magára, én is létezek, a rosszaságával egy magasabb rendű célt akar elérni, és valamilyen igényemet nem elégítetétek ki. Ezek a figyelem, szeretet, törődés. Igen, még azon az áron is, hogy közben megszidják! Nincs az a gyerek, aki rossz akarna lenni!
A kedvezőtlen környezeti hatások szerepe
Magatartási zavar kiváltója lehet a szülők alkoholizálása, a szülők konfliktusokkal terhelt érzelmi kapcsolata, esetleges válása mind-mind olyan tényező, amely a gyermek elemi érzelmi biztonságát veszélyezteti. A gyermekben intenzív szorongást keltenek az általa nem kezelhető, nem racionalizálható környezeti események, szituációk, melyek tartósan jelen vannak a családi életben. A gyermek kezdetben bizonytalanságot, később tehetetlenséget él át a szülők kapcsolatában, s ez nem tudatos tünetképződést: pszichoszomatikus megbetegedést vagy szorongást eredményezhet. A nem tudatos viselkedésválaszokon túlmenően nyílt, „kifelé büntető”, a környezetet hibáztató viselkedéssel vagy bezárkózással, depresszív tünetekkel is találkozhatunk a rendszeresen ismétlődő, tartósan feszült családi légkör hatásaként.
Túlgondoskodó szülő
A folyton kedvesen kérlelő szülő nem ad hangsúlyt a nyomatékos elvárásainak, a gyerekből egyre nagyobb akarnokot csinál, ami erőteljes magatartás zavar lehet a végkifejlete. A félénk szülő, aki nem meri kimondani a „Nem szabad” kifejezést sem, bizonytalan gyereket nevel, akinek fogalma sincs a határokról. Az ilyen kiskölyök gyakran tör-zúz, még a szülőre is rátámad, ugyanis azt olvassa a szülői viselkedésből: „Nekem ezt is szabad, nem probléma.”
Túlkorlátozó nevelői attitűd
A szülők túlzott elvárásai, melyek egyrészt a gyermek képességeinek túlbecsüléséből, másrészt saját, meg nem valósított vágyaik túlkompenzációjából eredeztethetők, a gyermekben állandósuló szorongást eredményezhetnek. A gyermek állandóan a meg nem felelés érzésével küszködik, folyamatosan frusztrálódik és szorong, ebben az esetben a magatartás zavar a kortársaival vagy állatokkal kapcsolatban, gonoszkodó, uralkodó, erőszakos viselkedésben nyilvánulhat meg. A nemtörődöm szülők gyereke lehet a végletekig idegölő, de érdekes módon előfordul, hogy különösen jól nevelt. Az, hogy „nem érdekel, mit csinálsz, én magammal vagyok elfoglalva” szülő gyereke miért rossz, az egyértelmű. Érzelmi biztonság hiányában (gyakran a sikeres üzletemberek, karrierista anyák gyerekei is ilyenek) mindent elkövetnek, hogy a szüleik figyelmét, ha negatív megnyilvánulású is, magukra vonják, hisztiznek, bohóckodnak, rendetlenkednek.
Hideg szülők
Míg az ilyen gyerekek viselkedése könnyen megérthető, addig elgondolkodtató, miért válik igazán jól neveltté, problémamentessé az a gyermek, akit a szülő csak érintőlegesen nevel. Nos, ezek a gyerekek gyakran azért jók, mert tartanak attól, hogy a szülő gond nélkül lemond róluk, lepasszolja őket, ezért igyekeznek a legkevesebb problémát okozni, megtanulnak háttérbe húzódva, szófogadóan élni. Általában kamasz korukban aztán pálfordulás történik, és megpróbálnak mielőbb más, nagyobb biztonságot jelentő személyt vagy csoportot
Túlzott iskolai megterhelés
Perfekcionista szülők körében gyakori, hogy mivel a gyermek számára legmagasabb szintű és legsokrétűbb oktatást kívánják biztosítani a legkorábbi életkortól kezdődően, az iskolai tanórák mellett rengeteg különórát iktatnak be, függetlenül a gyermek fizikai és idegi terhelhetőségétől, életkori sajátosságaitól. Mivel a gyermek állandóan stresszhatásoknak van kitéve és semmiféle szabad, relaxációs tevékenységben nincs része, ugyanakkor a felé irányuló kimondott vagy kimondatlan elvárásoknak is meg akar felelni, nem tudatos viselkedés, magatartás zavar tünetekkel reagál.
Autoriter pedagógiai irányításból eredő veszélyek
E vezetői attitűd magában hordozza a vakfegyelem légkörét és magas teljesítményorientáltság jellemzi. A szorongásra hajlamos egyéneknél tovább növeli a szorongást. Az introvertált, magas önkontrollal jellemezhető gyermek a megfelelés igényétől indíttatva nap mint nap súlyos szorongást él át az iskolai tanítási órák alatt. A szorongás akár a számonkérésektől függetlenül is fixálódó személyiségvonás a tüneteket eredményezhet.
A személyiségen belüli, kisebbrendűségi érzés, félelem, szorongások
A fentiek táptalajai lehetnek a tünetképződésnek. A gyermek az anyatejjel szívja magába a szorongásra való hajlamot a túlgondozó nevelői vagy elhanyagoló, nem törődő attitűdöt képviselő családokban. Minden olyan szituációban, melyben a gyermeknek önállóan kell jelen lennie, ahol nem érzi a szülő fizikai közelségét, szorong. Csak az otthoni, családi környezetben érzi magát biztonságban vagy ott se, csak az elsődleges gondozó oltalmában érez védettséget vagy azt érzi nem számíthat senkire. Ez gátolja a kortársakkal való kapcsolatteremtésben, a kortárs közösségben peremhelyzetű, védtelennek érezheti magát. A szorongás állandósulásával tünetképződés jöhet létre.
Veszteség élmények
A gyermeket érő legsúlyosabb trauma a szülő elvesztése, halála, melynek következtében a gyermek elemi biztonsági szükséglete, ősbizalma rendül meg. A gyermek hosszú időn át tartó, intenzív szorongást él át, amely később magatartás zavar jegyeiben nyilvánul meg . A szülők válása a gyermekben bűntudatot kelthet, önmagát vádolja a konfliktusok kialakulásáért „rossz gyerek vagyok”. Kétségek és szorongások indukálódnak a gyermekben, a jövő bizonytalansága feszíti. Az új lakásba költözés, még akkor is, ha kedvezőbb egzisztenciális feltételeket is teremt a gyermek számára, a gyermek elemi biztonságát veszélyeztetheti. Minél fiatalabb a gyermek, annál inkább ragaszkodik a megszokott környezetéhez. A lakókörnyezet állandósága nagymértékben megalapozza biztonságérzetét, az ismeretlentől, nem megszokottól való idegenkedés miatt szorongáskeltő lehet a költözés. Minél kevésbé racionalizálható a világban bekövetkezett változás a gyermek számára, és minél éretlenebb a gyermek érzelmileg, annál nagyobb a valószínűsége, hogy tünetekkel reagál.
Helytelen életvezetés
Magatartás zavar kialakulásának egyik alapvető oka lehet, ha rapszodikus életvezetés, a rendszertelen étkezési idők, rendszertelen alvási idők, a kapkodás, a türelmetlenség, hosszú távon megterheli a vegetatív idegrendszert, és tünetképződést eredményezhet. A felvilágosítás, napirendtervezés és a napirend kontrollálása, következetesség kialakítása a szülővel való együttműködés folyamatában jól alkalmazható, ha az egész család vállalja az életmódbeli változtatásokat. Nagyon fontos a szülő emocionális támogatása a kapcsolatban, a gyermek jól időzített, pozitív megerősítése.
Betegségbe menekülés
Már gyermekeknél is előfordul, hogy túlzott aggódást érezhetnek saját testi állapotukért, a negatív ingerekre való fokozott érzékenységgel reagálnak, vélt és valóságos testi tüneteket, fájdalmakat éreznek, túlzottan félnek a megbetegedéstől. Ennek hátterében állhatnak olyan titkolt vágyak, melyek a problémák előli menekülésben gyökereznek. Az aktív problémamegoldás helyett konfliktuskerülés, passzivitás válik jellemzőjükké, s ennek előbb-utóbb megbetegedés lesz az eredménye. Sok esetben a szülők, nagyszülők viselkedésmintái kódolódnak nem tudatos pszichés mechanizmusokon keresztül a gyermekben, nonverbális kommunikáció útján.
Figyelemfelkeltés
Magatartás zavar egy olyan nem tudatos védekező mechanizmus, amellyel a gyermek a család középpontjába akar kerülni a tünetek produkálásával. Vélt vagy valós szeretethiány miatt csak azt akarja, hogy „törődjetek többet velem”. A gyermeki egocentikusság extrém formát is ölthet, amely többnyire nem realizálódhat a család sajátos szerkezetének következtében pl.:A reggeli és esti hisztik, a követelőzések leginkább az anyukák önbizalmát rombolják. Elintézhetnénk az egészet ezzel: „Nem kell neki nagy jelentőséget tulajdonítani, úgyis kinövi”, de nem ilyen egyszerű a dolog. A gyerekek viselkedésére ugyanis a szülői válaszreakció nagy hatással van. Hiába akarjuk gyakran elhitetni magunkkal, hogy nem a szülő a hibás a gyerek viselkedéséért, ha a dolgok mögé nézünk, nagyon gyakran ott lapul a szülő tehetetlensége, elnéző magatartása, bizonytalansága és sorolhatnánk. A mindig ideges, mindenért felcsattanó szülő gyereke egy idő után azt hiszi: ” a felnőttek már csak ilyenek”, és nem is próbál változtatni a magatartásán. Mindegy ugyanis hogyan viselkedik, a szülői reakció ugyanolyan.
Teljesítsd álmomoat
Néha pár szülő már akkor tudja, hogy gyermekük a családi mintát követve ügyvéd, orvos, traktorvezető lesz, amikor az újszülött legelső pelenkáját kicserélte. Ez a harc vissza-visszatérhet az élet bármely pontján: középiskolában, egyetemen, pályaválasztás előtt, közben és után, munkakeresés alatt, karrierváltás előtt, a vasárnapi ebédnél, vagy akár a hó végi szoros nadrágszíjnál is, és mégis: a csata akár egy életig is eltarthat. A szülői elvárással szembeni lázadás magatartás zavar tüneteit keltheti.
Érzelmi zsarolás
„De hát én csak jót akarok neked!”, „Az anyád vagyok, feláldoztam érted mindent, aztán ezt kapom!”, „Mások sokkal hálásabbak lennének egy ilyen anyáért.” Életre szóló mondatok, amik bennragadnak a címzettben, hogy bűntudat-formában egy egész életet végig kísérjenek. Vajon az érzelmi tehernél van nehezebb? Itt az idő nem homályosít, nem tompít és nem is feledtet, talán csak nehezít.
Hogyan lehet felül írni a hiedelmet?
- Meg kell változtatni a kommunikációm. Ha eddig azt mondtam a gyerekemre, hogy rossz, akkor ezentúl a viselkedésére mondjam. Például:„Kisfiam a viselkedéseddel van bajom, az nagyon rossz, és másokat is feldühítesz vele.”
- Mondjam ki, hogy szeretem őt, minél többször. Ha igényli öleljem meg.
- A rossz viselkedésével mit akar elérni a gyerek? Több figyelmet akar, azt szeretné, hogy a tesó nélkül legyen én ideje anyuval/ apuval?
- Vegyem észre, hogy a gyerek akar változtatni, és ezt jelezzem felé. „Peti látom, hogy most nagyon nehéz volt kibírni, hogy csöndbe maradj, ügyes vagy, örülök, hogy te is szeretnéd, hogy kevesebbet veszekedjünk. Bízom benned, és szeretlek.”
- Ha azt érzem szülőként tehetetlen vagy kérj segítséget szakembertől
- Mindeközben nem eshetek át a ló túloldalára, azaz, amiatt mert a gyerekem rosszalkodik, és nem tud viselkedni, a helytelen viselkedést nem kell neki elnéznem.
Magatartás zavar esetén a szülő mérlegelje lehetőségeit
Szeresd gyermekedet!
Ahhoz, hogy kifejezem szeretetemet és tudjam támogatni gyermekemet, első feladatom, hogy ismerj meg őt. Ne önmagamból induljak ki, hogy saját álmaidat, elvárásaidat aggatod rá, hanem azzal, hogy szereted és figyelemmel kíséred, ott vagy mellette és figyelsz rá, különben magatartás zavar léhet fel. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában. Nem vágyok arra, hogy a szüleim elvárásainak megfelelően éljek, ezért a gyermekemtől se várjam el, inkább támogatni fogom abban, hogy legyen, aki lenni akarlak.
Érzelmi biztonság
A gyermeknek éreznie kell, hogy elfogadjuk az érzelmeit, nem fosszuk meg tőle, tudomásul vesszük, még ha nem is tudunk vele azonosulni. A gyereknek tudnia kell, hogy mi, a szülei, mindig megvédjük a külvilággal szemben, bármi történik, akkor is, ha nem értünk egyet, azt majd külön elintézzük vele, tudnia kell, hogy ott állunk mellette és mögötte. Erős és megingathatatlan, életreszóló szövetség. Mindig tartsd szem előtt a következőt: a gyereked fontosabb annál, mint amit aktuálisan tesz, és a kapcsolatotok is fontosabb annál, mint a gyereked eredménye vagy aktuális viselkedése. Ne csak a teljesítményén keresztül értékeld az erőfeszítéseit. Támogasd a céljai megvalósításában. Vegyük észre és értékeljük mikor nem csinál rosszat, ne csak a kiemelkedő dolgokra legyünk figyelmesek, hanem amit egyébként teljesen átlagosnak tekintünk azt is értékeljük.
Önbizalom erősítése
Gondolj csak bele, még felnőttként is erre vágyunk, a legtöbb felnőttnek probléma van az önbecsléssel. Mindenki számára fontos, hogy legyen valaki, aki hisz benned, aki elfogad olyannak, amilyen, a hibáiddal együtt. Gyerekként ez a motiváció még erőteljesebben megnyilvánul. A szigorú túlkorlátozó nevelés, a kritika az ítélkezés, a gyereket letöri és egyáltalán nem segíti a teljesítménye növelésében, sőt. Szülőként leginkább azon kellene fáradoznod, hogy gyermekedben kiépítsd és megszilárdítsd azt a meggyőződést, hogy ő is fontos, akinek a véleménye értékes, akinek számítanak és figyelembe veszik. Igyekezzünk felmérni mindben tehetséges, miben van jó képessége, és válasszunk olyan tevékenységeket, ahol kibontakozhat, ezek sikerélményt adnak számára. Az önértékelése ezáltal magasabbá válhat.
Érzelmi távolságtartás
Nem az teljesít igazán jól a felnőtt életben, akit már gyermekkorában is kemény, küzdő körülmények között neveltek, hanem az, aki gyermekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág tévesen értelmezett, fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Minden azon múlik, hogyan telt az első hat év. A gyerek érzelmi biztonságban van-e? Vagyis figyeltek e rá, érzelmi és fizikai gondoskodást kapott e, úgy szerették, ahogy az neki jól esik, töltöttek e vele minőségi, stb. Megtanult-e az érzelmeket kifejezni, elfogadni és viszonozni.
Adj meg hogy szabad gyermek lehessen!
Aki ezt tudja, az kellő magabiztonsággal vág belel az életbe. A gyerek életkoronként is változik. A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabadon , önfeledten, kreatívan megélt játék. Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül. A jelen korban a gyerekeink nagyon keveset mozognak, keveset vannak kortársaikkal játék közben, nem a természetben vagy az utcán játszanak, inkább az online világban élnek, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki.
Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan körülmények között élnek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon hagyjuk-e kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod.
Hibázni emberi dolog!
Tévedések, veszteségek hasznunkra lehetnek, abból tanulhatunk. Nem Isteneknek és Istennőknek születek, hogy egyszerűen tökéletes vagyok. Ilyen nincs. Ha valamelyik gyerek hibázik, az jó. Ne csesszük le érte, hanem nyomozzuk ki együtt, hol tolta el. Ezekből lehet megszerezni az ismereteket. Sajnos ma még mindig bűnnek számít a tökéletlenség. Pedig ezek mind a normális, hétköznapi viselkedésből adódó emberi dolgok. Egyszerűen nem tudjuk minden pillanatban a maximumot nyújtani, egyrészt elfáradunk, másrészt képességeink is mindenkinél másban nyilvánul meg. Próbálj felnőttként nagyvonalúbban közelíteni ezekhez a jelenségekhez. És mindig figyelj oda a szándékra is. A gyerek attól még nem rossz magaviseletű, mert csintalan, az csak jelzés, hogy valamilyen kielégítetlen igénye merült fel.
Skatuják
Fontos, hogyha a szülő vagy a tanár azt érzi nem jól teljesít gyermeke, ne értékelje le, bízzon benne, mintha minden rendben lenne. Ne hidd el, hogy gyengék a képességei. Tényleg elhiszi a szülő az tanárnak, hogy a gyereke átlagos mert csak 3 osztályzatra képes, mert bizonyos készsége az adott pillanatban nem megfelelően rendelkezik, és csak ez fogja meghatározni az egész élet, amit az iskola mér? Hát ne higgyük el!
A gyerekek eltérően érnek, és minden gyermek másban tehetséges. Ne egy szempont alapján akarjuk értékelni. Vannak olyan felnőttek, akik az iskolában általábban nem elfogadhatóan teljesítettek, de az életben megtalálták helyüket, és jól működnek.
Elfogadás
A gyereknek azt kell éreznie, hogy a családja teljes érzelmi biztonságot ad, nem az iskolai teljesítmény szerint ítéli meg és megvédi, amikor szükséges. Ha beírást hoz, mert a szünetben szaladgált, akkor egyszerűen alá kell írni, mert ez egy természetes jelenség, mégis, mi mást csinálna.
Tekints gyermekedre a legnagyobb pozitív elfogultsággal és egy gyengébb iskolai indulás se törje meg a gyermekedbe vetett hitedet. A gyereknek az lenne az ideális, ha lassú, saját tempója szerinti érésben jutna el oda, hogy az őt érdeklő dolgokkal tudjon foglalkozni, a saját igényei és szükségletei szerint. Ha a jelentős eredményeket elért emberek életrajzát tanulmányozod, az tűnik fel, hogy nem mindenből teljesítettek kiválóan, de mindegyikük életében volt egyvalaki, aki feltétel nélkül hitt bennük és bizalomteljes várakozással tekintett rájuk.
Tanárt ne iskolát válasszunk
A kutatók több ezer embert követtek végig gyerekkortól a felnőttkorig. És bebizonyosodott, hogy az, ami az iskolában, és azzal párhuzamosan a családban történik egy gyerekkel, az egész életpályára és a felnőttkori egészségre, testi állapotára kihat. Vagyis mi itthon a gyerekeink testével semmilyen értelemben nem törődünk, és ez nagyon szomorú. Iskolaválasztáskor a tanár személye legyen az elsődleges, ne az iskola extra szolgáltatásai. Mind a saját szülői, mind a szakmai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy szép számmal akadnak remek gyermekközpontú iskolák, nagyszerű tanító nénik.
Iskola rendszer
Sajnos a merev szabályrendszerrel működő, elsősorban büntetéssel nevelő, a gyerekeknek nagyon kevés mozgásteret adó intézmények bőségesen termelik a szorongó tanulókat. Az iskolai szorongás nem normális élettani jelenség. Amennyiben egy gyerek tartósan szorong, támogatásra szorúl, mert a szorongó gyerek sokszor képtelen segíteni saját magának. Nem törődhetsz bele abba, amikor azt hallod: amióta iskolás, állandóan fáj a hasa, izzad a tenyere, felébred éjszaka, többször sír. Sajnos ez a helyzet, mert sokszor a szorongó gyerek viselkedése önkéntelenül kedvez a tanároknak, hiszen ezek a gyerekek csendben ülnek, meg akarnak felelni, nem rosszalkodnak, tehát a viselkedésükkel a tanárok szempontjából nincs semmi gond. Figyelj oda gyermekedre, vedd észre, ha segítségre van szüksége és ne félj kiállni mellette és ha kell, változtatni, akkár iskolát váltani!
Félelmetes kamaszkor
A lázadás egészséges életkori sajátosság, akkor kell aggódni, ha ez az időszak elmarad a gyermek életében. Waldorf-tanárok erre azt mondták, hogy a kamaszra ki kéne írni: „átépítés miatt átmenetileg zárva”. A faggatott kamasz hazudik, lázad, ellenáll a magatartás zavar tüneteivel összekeverhető, pedig ez a leválás része. Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká, csak három-nyolc év, aztán a gyerek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. Aki pedig jól ült a családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális.
Szülői viselkedés kamasz esetén
Szülőként olyannak kell lenni, mint egy jó trénernek, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan. De nem fogja végig a nyújtón. A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos. A szülők számára igazi próbatétel a kamaszkor, hiszen meg kell tanulniuk elengedni a gyermeket, el kell fogadniuk, hogy a mindent kipróbáló időszakában van, s bár igényli a szülők közelségét, ezt nem mutatja ki. Ilyenkor a legtöbb, amit a szülő tehet, hogy elviseli a kamasz jelenlétét, s támogatásáról biztosítja. Ma a kamaszkor nagyon kitolódott. Az érettségiző fiatalok nem akarnak munkába állni, nem akarnak kevés pénzért gürizni, úgy érzik, hogyha munkahelyük lesz, akkor rájuk kerül egy maszk, beskatulyázzák őket, és többet nem tudnak megszabadulni a kötelékből. Éppen ezért vargabetűket írnak le, két-három egyetemet végeznek el, szüleikkel laknak akár harminc éves korukig is.
Mobiltelefon
Telefont akkor kapjon a gyermek, ha tényleg szükséges, mondjuk iskolás és egyedül közlekedik az otthon és az iskola között. Limitálva használjuk, és bizonyos online elérhetőségeket korlátozzunk le a készülékben. Ha a gyermek a net világában kalandozik jobb, ha az első időben a szülőkkel együtt teszi.
Játékok
A számítógépes, PS játékok nagyon elterjedtek, próbáljunk meg erőszak mentes játékokat vásárolni. Tévhit az, hogy agresszióját le tudja vezetni, ez inkább fokozza. Viselkedésében ingerlékenyebbé válik, hajlamos az étkezést kihagyni, mert nem fejezte be a pályát, és az alvásába is bezavarhat. Tehát fontos a mérték.
Online élet
Kutatások bizonyítják, hogy az elektromos eszközök károsan hat a gyerekekre, olyan, mint az agymosás, tehát ne csodálkoz ha magatartás zavar alakul ki. Megváltoztatja ugyanis az agy elektromos struktúráit, az éber állapotból az alvásra hasonlító állapot felé tolja, és az agyat külső, visszalapozhatatlan impulzusokkal látja el. Vagyis nem lesznek belőle olyan maradandó belső emlékképei, amelyek az én azonosságát segíthetik. Tízéves korig sokkal jobban kell a szülőnek limitálja a kütyüket, így a televízió és számítógép használatát. Éppen azért, hogy a gyerekek megtanulják: felhasználói legyenek ezeknek a dolgoknak, ahelyett, hogy ezek a szerkezetek uralkodjanak felettük. Ehhez legjobb a közösen kiválasztott műsor, limitált időben és valamelyik szülővel együtt, hogy ha kérdése van, vagy megijed, legyen ott a felnőtt, aki segít és biztonságot jelent. Persze, mesélni még ennél is jobb, a hallott mesével indul ugyanis az olvasóvá nevelés, ami a gyerekek fantáziáját, kreativitását mindennél jobban fejleszti.
Bármilyen nehéznek tűnik a nevelés, gondolj arra miért vágytál rá
A te elégedettséged nagyon számít, mert meghatározza közérzetedet. Próbáld élvezni, örülni, hogy van gyermeked, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, leszívja az energiát, lerágja a húsunkat, ezért külön időt is töltsünk, ettől nem leszünk rossz szülők. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy anya csak magára számíthat, próbál két-három gyereket nevelni, ami nagyon fárasztó. Élni kell és nem csak szülőnek és feleségnek lenni, hanem néha női szerepben lubickolni, hogy egy energikus anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felhőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való együttlétet, és akkor jó lesz mindenkinek.
Arany középút
Úgy látszik, az egész élet az arany középútra van hangolva, mert ezt a klisévé vált mondatot a pénz- és munkamennyiségen át az életmódig szinte mindenre rá lehet húzni. És úgy látszik, a szeretetre is, mert a tudatosság és a szeretet ereje adja az élet színét, ízét, illatát. Talán ez jelenti azt, hogy jól szeretni. Nem elhidegülve, és nem is túl, már-már megfojtva. De hogy mi lehet a megfelelő távolság mércéje a szülő-gyermek kapcsolatban? Ha a szívedre teszed a kezed tudod, csak tudatosítsd a fejeddel. A cél, hogy akkor is jól érezzük magunkat, amikor együtt vagyunk, és akkor is, ha külön. Nincs bűntudat, nincs félelmek, érdektelenség vagy túlzó gondoskodás egyszerűen élvezzük, ami van.