Kimerültség jelei

A kimerültség jelei egyre több embert érint, mégsem beszélünk róla, szégyeljük, nem szeretnénk bevallani, hogy ezzel már nem tudunk megbirkózni. Hosszabb ideig tartó stressz, elsősorban fokozott érzelmi megterhelés következtében jelenek meg ki a kimerültség jelei . Az állapot során a személy tartós tehetetlenséget, inkompetencia-érzést, csökkent munkakedvet él meg, motivációja és teljesítménye csökken, munkahelyi elfoglaltságait monotonnak, veszteségnek, kudarcnak, értelmetlenek ítélheti meg. Őszintén, ki szeretne valójában ezzel szembe nézni? Senki! Nem érti mi történik vele, nem ismeri eléggé, és a tüneteket sem veszi komolyan, pedig a fizikai, érzelmi és mentális kimerülés már-már civilizációs betegség. A veszteségeket pedig meg kell gyászolnunk. Fel kell dolgozni az érzelmeinket azért, hogy újra kreatívak, életenergiával, életigenléssel telivé váljunk.

Ez nem a 21. századi sajátosság, a kiégés (burn-out szindrómát) Herbert Freudenberger már több mint 45 éve leírta a kimerültség jeleit és az emberekre való hatását. Azóta a világ csak még jobban felgyorsult, illetve a COVID által kiéleződött. A kimerültség jelei a működő energiaforrás megszűnésig tartó folyamatos gyengülésként írja le.

Fokozottan érintettek

A kiégés esetében különösen veszélyeztetettek a segítő foglalkozást végzők szociális munkások, ápolók, orvosok, pedagógusok, pszichológusok, rendőrök, tűzoltók, közép – és felső vezetők, ügyfélszolgálatosok és sorolhatnám tovább. Már szinte mindenkit érinthet munkakörtől, munkahelytől, életkortól függetlenül, és azt is tudjuk, hogy a stressz nem csak menedzserbetegség. Hanem velünk élő, létező probléma. Mindezek következményeként a munkahelyi kapcsolatok felszínessé vagy éppen konfliktusossá válhatnak, a személyes szükségletek háttérbe szorulnak, és akár egészségkárosodás is kialakulhatnak, mint pl.: függőségek, alvásprobléma, táplálkozási zavar, pszichoszomatikus betegségek stb. Fontos tudni, hogy nem egyik napról a másikra alakul ki: ez egy hosszú folyamat, amit a lelkesedés csökkenése, a szorongás és az elégedetlenség, zord világképpel jár. Az ember szép lassan belefásult a munkájába és az életébe.

Kimerültség jelei háterében meghúzódó okok

1. Munkahely

Gyakran az okok egymással ok-okozati viszonyban állnak s néha nem könnyű eldönteni, hogy melyek voltak a kiindulási problémák. Elsőként a probléma gyakran olyan személyeket érint, akik nagyfokú elvárásokkal, idealizált képet követve vágnak neki a munkának. Ha az elvárások nem teljesülnek, könnyen beindulhat a folyamat. Stresszt vagy túlzott megterhelést által kialakulhat például, vagy nagy felelősséggel járó munkakörökben, ami gyakori krízishelyzetekhez vezetnek.

2. Motiváció hiánya

A kimerültség jelei hátterében számos egyéni, intézményi és társadalmi tényező állhat. A második kiváltó oka a motiváció elvesztése, nem megfelelő munkahelyi körülmények, az elismerés, a pozitív visszajelzések, a társadalmi és anyagi megbecsülés hiánya, a túlterhelés, a jelentős személyes felelősség, az anyagi problémák, a pihenés hiánya és még számos más körülmény összjátékaként alakul ki. A személyes tényezők között szerepelnek a munkával kapcsolatos idealizált elképzelések, a túlzott bevonódás, a motiváció rejtett tényezői, melyek fokozzák a munkahelyi ártalmakkal szembeni sérülékenységet
Ha az ember kevésbé elégedett azzal, amit csinál, kevésbé leli örömét a munkájában, akkor előbb-utóbb a teljesítménye is csökkenni fog. Ezzel tisztában vannak a fejlettebb cégek is, akiknél a dolgozók motivációja az egyik legfőbb szempont. És nehogy azt higgyük, hogy a motiválás csupán év végi jutalékot, vagy havi bónuszt jelenthet. A rugalmas munkaidőtől kezdve, az ingyenes programokon, képzéseken át, a játékok és versenyek szervezéséig számos módja lehet a dolgozói motiváltság növelésének.

3. Kapcsolatok

A növekvő munkahelyi teher persze csak egy a katalizátorok közül, hiszen kiváltó harmadik ok lehet a magánéleti probléma; nemcsak a szerelmi vagy családi viszály, hanem a hiteltörlesztés állandó fenyegetése, a csökkenő szabadidő, a kiábrándultság és kiúttalanság, valamint a támogató háttér hiánya. Ez könnyen oda vezethet, hogy a környező világgal való kapcsolat is egyre minimálisabb. A baráti összejövetelek, társalgások kötelezettségnek, nem pedig kikapcsolódási lehetőségnek számítanak, fokozatosan teherré válnak. – Ez már a kimerültség jelei közé számít. Valójában nem tanították meg nekünk, hogyan lehet a veszteségeinket, kudarcainkat feldolgozni. Születésünk óta folyamatosan ér bennünket stressz, veszteség, ami felgyülemlik bennünk, és egyszer csak robban. Általában a megoldást mindig az időre hadjuk, pedig, ha nem teszünk semmit önmagunkért, az idő nem segíthet rajtunk. Maximum pótcselekvésekkel eltereljük figyelmünket, ami ideglenes könnyebbséget hozz életünkbe. Mivel nem oldjuk meg a kiváltó okot, ezért időről -időre újra megjelenik életünkbe.

Fázisai

A kimerültség folyamata jól elkülöníthető szakaszokra osztható. Egyes kutatók öt szakaszt, míg mások akár tizenkettő fázist is megneveznek a kiégés folyamatában. Természetesen a különböző felosztások között nagymértékű átfedések vannak, és bármelyiket is vegyük alapul, a kimerültség jeleire vonatkozó főbb szakaszok lényegüket tekintve megmaradnak.

Kezdetben az illető túláradó lelkesedéssel veti bele magát a munkába, intenzíven, a dolgokat mélyen átélve, a saját személyiségét legfőbb munkaeszközként használva végzi a munkáját. A probléma kezdetét jelzi, amikor a lelkesedés, a tűz, a teljesítmény csökkenésnek indul, és mivel nem érkeznek újabb, inspiráló visszajelzések, alábbhagy az érdeklődés a munkatársak és a feladatok iránt is. A következő stádiumban a kezdeti elvárások és az idealizált elképzelések konfliktusba kerülnek a valósággal, ami frusztrációt szül.

A dolgozó megpróbál még nagyobb erőfeszítéseket tenni, próbálja bizonyítani rátermettségét, miközben a személyes szükségletekről egyre inkább megfeledkezik. Kapcsolatai, magánélete rovására a munkája kerül a középpontba, egyre többet foglalkozik feladataival, ugyanakkor teljesítménye egyre kevésbé hatékony. Romlanak a társas kapcsolatai, és maga sem veszi észre, de a gondozottjai, ügyfelei felé sem képes már megfelelő empátiával fordulni.

A kimerültség jelei utolsó fázisára a közöny, apátia érzése jellemző. A munkavállaló magába fordul, visszahúzódik a társas érintkezésektől, rosszkedvűvé válik, a kilátástalanság és reményvesztettség uralkodik el rajta, munkáját is egyre inkább rutinból, sematikusan végzi. Sajnálatos módon ezen a ponton alakulhatnak ki a szindróma káros következményei, az egészségügyi problémák és a mentális zavarok, de gyakoriak a hirtelen impulzusból elkövetett cselekedetek, munkahely váltások is.

Kimerültség jelei szakaszokra bontva

Idealizmus szakasza. 

A kezdeti lelkesedés sokszor túlzott, vagyis munkakezdéskor nem reális célokat tűznek ki maguk elé, a munkát idealizálják. a dolgokat mélyen átélve, a saját személyiségét legfőbb munkaeszközként használva végzi a munkáját Ebben a szakaszban az illetőt magas hivatástudat jellemzi szakmájában. Ez emberekkel való intenzív kapcsolattartásban és -keresésben, illetve az Ő által támogatott személy érdekében történő fokozott erőfeszítésekben nyilvánul meg. Ha ezen erőfeszítések nem járnak sikerrel, akkor azt a kiégés első fázisában járó személy személyes kudarcként éli meg.
Ezzel egyidejűleg a személyes igények összemosódnak a támogatót személy igényeivel, és szépen fokozatosan a személyes igények elhanyagolódnak. Kialakul egyfajta bizonyítási kényszer, ezért a különféle feladatok egyre sürgetőbbé válnak, ám ennek ellenére nem történik meg a feladatok más személyekre történő átruházása.

Realizmus szakasza.

 Gyakran ezt a nagyfokú lelkesedést a munkahely a kezdeti dicséretekkel még tovább fokozza. Ebben a szakaszban az érintett kreatív, hatékony munkát végez, szociálisan érzékeny. Az illető még mindig elkötelezett a szakmája iránt, ugyanúgy együttműködik a kollégákkal, törődik azokkal, akikkel foglalkoznia kell. Viszont elkezdi keresni az egyensúlyt a munka és a szabadidő, magánélet között, ami nem is olyan egyszerű. Ilyenkor ugyanis egy törékeny egyensúlyi állapot jön létre az előzetesen elvárt, reményekkel teli ideák és a valóság között. Ez többek közt azt jelenti, hogy a személy túlzott lelkesedése egy jóval higgadtabb és reálisabb szakmai elkötelezettséggé válik, amiben képes elválasztani a teljesíthető és szükséges feladatokat a teljesíthetetlen feladatoktól.

Értékrend átalakulása

Azonban ez a fázis sokszor észrevétlenül az értékrend megváltozásával jár. A kimerültség jelei ezen szakaszában járó személy az eddigiekben is lemondott számos igényéről, a magánélet egyes aspektusairól. Nem csoda hát, ha az ítélő- és érzékelőképessége torzul, aminek következtében az egyensúly csak látszólagos.
Stagnálás szakasza. Később a teljesítmény nem emelkedik, a kliensekkel való kapcsolat elszegényedik, a támogatási potenciál csökken. Ebben a stádiumban hanyatlás figyelhető meg a teljesítőképességben, az érdeklődésben és külvilággal való kapcsolattartásban. A nyitottság helyébe lassan a zárkózottság lép, az intolerancia pedig nő. A kapcsolat más személyekkel a leginkább szükségesekre korlátozódik, még a baráti társalgások és összejövetelek is teherré válnak. Ugyanez történik a társadalmi események és a saját gondolatvilág területén.

Frusztrációs szakasz. 

Ha nem vigyáznak, a tökéletességre való törekvésből könnyen cselekvés- és bizonyítási kényszer alakulhat ki, amely a kiégés melegágyának tekinthető. Ez ahhoz vezet, hogy a szociális igények csökkennek, napjaik egyre nagyobb részét tölti ki a munka, privát szférájuk beszűkül, saját feladataik elvégzéséről elfelejtkeznek. Ezzel gyakran maguk is tisztában vannak, ám az emiatt érzett aggodalmat egyre próbálják elfojtani, a külvilág elől eltitkolni. Ezzel párhuzamosan társas kapcsolataik ritkulnak, a meglévők elszegényednek. A munkahelyi teljesítmény romlik, a jellemző munkakörből adódó segítségnyújtás hatékonysága csökken. Ezen változásokat személyes kudarcként élik meg, mely a kliensekkel szembeni negatív attitűdben, esetleg direkt becsmérlésben mutatkozik meg.
A frusztráció vagy visszahúzódás fázisának fő jellemzője a szakmájukban való visszahúzódás, meghátrálás. Akikért az elején oly sok mindent megtettek, mostanra negatív színben tűnnek fel. Ezzel összefüggésben a támogatottokkal való kapcsolat rendkívül csapongó, a megengedő és a tekintélyelvű között ingadozik.
A szakmai és közéleti tevékenységektől történő visszahúzódás oka elsősorban a szakma értelmetlenségének és ürességének az érzete Komoly kétségek merülnek fel a hivatás értelmét és értékét illetően. Miért csinálom? – hangzik el egyre gyakrabban a kérdés.

Apátia. 

Végül az érintett kerüli a támogatottokkal való találkozást, a munkatársak segítő szándékát elutasítja, bárminemű javulásnak nem látja esélyét. A burnout szindróma utolsó előtti lépcsője az apátia szakasza, ami – ahogy neve is árulkodik róla – a közönyösség, érdektelenség és érzéketlenség stádiuma. Az interakció más személyekkel a minimumra korlátozódik az is inkább ellenséges, a munkavégzés pedig sematikussá válik. Jellemző a kollégákkal folytatott diskurzusok, és úgy általában a kollégák kerülése, aminek egyik oka, hogy bármilyen külső vélemény, tanács, segítség kritikaként hat.

A pszichoszomatikus tünetek szakasza

A legutolsó szakaszban már pszichoszomatikus tünetek is jelentkeznek, és itt áll be a teljes kiégettség állapota. Ez a végső szakasz négy kisebb lépcsőfokra bontható, ám közöttük nincsenek éles határok. Az első ezek közül az önérzékelő képesség és a belső világgal való kapcsolat elvesztését jelöli pl. idegennek érzékeljük testünket, csökken a félelemérzet. Ezt követi a belső üresség állapota, ami gyakran lelkibetegséggé válik, és különböző pszichés betegségek kísérik pl. pánikrohamok, klausztrofóbia. A belső üresség nagyon könnyen depresszióba fordul át, az élet pedig reménytelennek és értelmetlennek tűnik. Ezután pedig bekövetkezik a teljes kiégettség állapota.

Kimerültség jelei:

• depresszió és a reménytelenség/reményvesztettség érzése (sokan ezt a belső ürességgel írják le)
  önfeláldozó életmód (saját szükségletek háttérbe szorítása, túlzott megfelelési és bizonyítási kényszer a munkában); bizonyos idő eltelte után a teljesítmény látványos csökkenése
  alacsony önértékelés
• lelki és fizikai kimerültség (gyakori az, hogy az érintett mind többet és többet szeretne pihenni, aludni)
• közöny és fásultság
• az empátiás készség csökkenése, az intolerancia növekedése
• ha hangulati élete megváltozott, fáradékony, motivációja, munkahelyi teljesítménye csökkent, emberi kapcsolatai elszemélytelenedtek

Megelőzhető-e a kimerültség?

• Nagyobb az esélye van a kimerültség jelei megelőzésére, ahol a munkahelyen odafigyelnek a dolgozókra, és ahol jó viszony van a vezetők és a beosztottak között.
• Egy jó munkahely támogatja a továbbképzést és az új feladatkörök kipróbálását általában 5 évenként, megbeszélhetők a különböző problémák.
• A nyitottság és a párbeszéd támogatása fontos dolog.
• Kiemelt szerepet kap az önismeret, ami szakértők szerint a prevenció egyik alappillére.
• A munkához való hozzáállásod legyenek irreális és idealisztikus elképzeléseid a munkáról, és tudd a saját korlátjaidat.
• Védd a szabadidődet és az énidőt.
• Emellett a megfelelő időmenedzsment. Ez azért is fontos, hogy mert el kell tudnod különíteni egymástól a munkaidőt és a szabadidőt.
• Ügyelj a kikapcsolódásra és ne feledkezz meg a barátaidról. Vezetőként pedig figyelj arra, hogy miképp javíthatsz a munkakörülményeken; fontosok a csapatépítő foglalkozások és a nyitott kommunikáció, hogy harmonikus viszony alakuljon ki az alkalmazottak között.

Kimerültség teszt

Ha nagyobb az igenek száma, akkor a kimerültség jelei valószínűleg megjelenek nálad:

Azt érzed, hogy a munkahelyi teljesítményedet nem értékelik és nem ismerik el eléggé?
Szűnni nem akaró kimerültség és fáradtság kínoz?
Úgy érzed, koncentrációs zavaraid vannak?
Úgy érzed, nem kapsz elég dicséretet a feletteseidtől?
Egyre nehezebben tudod kezelni a munkahelyi bírálatokat?
Kételkedsz abban, hogy amit csinálsz, annak értelme van?
Egyre többször gondolsz a munkádra a szabadidőben? Nem tudod elválasztani a kettőt? Nem tudsz kikapcsolni?

Mit tehetsz a kimerültség jelei ellen?

Természetesen az előzőekben felsorolt szakaszok és tünetek nem kőbe vésett törvények. Lehetnek egyéni különbségek, a különféle tünetek egyénenként eltérhetnek. A folyamat szakaszai azonban felismerhetőek a jellemző sajátosságok alapján; ez pedig segíthet bennünket a megfelelő lépések megtételében. Ahogy mondani szokták: az első lépés a megoldás felé a probléma felismerése. Tőlünk nyugatabbra teljesen elfogadott dolog az, hogy segítő szakemberhez fordul az ember, akivel nemcsak megbeszélheti a problémáit, de akitől megfelelő érzelmi segítséget is kaphat. A problémára keresett válaszok megtalálásában mások is segíthetnek, de cselekedni neked kell. Ez valójában egy gyászfolyamat, ami a veszteségre adott természetes reakció. Tudatosítani kell magunkba, igen vannak veszteségeink, amit a munkahelyen, családunkban, a világban tapasztaltunk meg. Minden, amit negatívnak élünk meg számunkra veszteség, valamitől megfosztottak amire vágytam, amit szerettem volna. Ezt az érzelmi hiányt kell pótolni, feloldani bennünk, ahhoz, hogy egészségesen, energikusan továbblépjünk életünkben.

Külső segítség nélkül nehéz leküzdeni ezt az állapotot, így ajánlatos a panaszok enyhítése végett szakemberhez fordulni. A káros következmények kezelésében különösen fontos szerepet játszik a megelőzés, azaz a kezdeti tünetek felismerése és kezelése. Mindenki, aki veszélyeztetett munkakörben dolgozik, tudatos életvezetéssel készüljön fel a kiégés elkerülésére. Megelőző beavatkozások között szerepel a kiégés felmérése és szűrése, olyan foglalkozások tartása, melyek során feltárhatóak a személyes motívumok és a veszélyeztető tényezők. A munkavállalók tanulhatnak olyan relaxációs módszereket és kommunikációs készségeket, melyek megkönnyítik a feszültséggel való megküzdést és a kapcsolatok kezelését, mely által csökken a stressz.

Munkahelyi prevenció

A munkahelyi tréningek – az információátadáson túl – javítják a kapcsolatokat, így érzelmileg is megtartóbbá válik a foglalkozási környezet. Szintén fontos, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen a feszültségek kibeszélésére, melyre a segítői konzultáció teremt lehetőséget. Amennyiben a kiégés következtében mentális vagy viselkedéses tünetek alakulnak ki, indokolttá válhat a pszichiátriai, például antidepresszáns kezelés is.

Érdemes – a munkatársakkal együttműködve – megvizsgálni az érintett munkahelyi körülményeket, és azt, hogy mennyiben lehet változtatni azokon. A megelőzésben a leginkább veszélyeztetett segítő foglalkozásúak számára sokat segíthet a munkahely támogatása, például megfelelő továbbképzések, szupervíziók, tréningek szervezése.

Lépések önmagunkért

• a tagadás feladása, ezáltal az igazság tudatosítása; a helyzetről való beszélgetés másokkal.
• a változások felismerése és tudatosítása; az emberi kapcsolatok értékelése.
• a vélemény és a kritika közötti differenciáló képesség visszaszerzése;
• a saját korábbi értékrend áttekintése, átgondolása; a sorrend átalakítása, és az ahhoz szükséges lépesek megtétele.
• feladatok egy részének átruházása; életvitel, életritmus újragondolása; a visszajelzésekre, intésekre való odafigyelés; előre megtervezett heti rend, amiben a magánélet és a munka aránya nem billen túlzottan egyik irányba sem.
• Légy objektív, és vizsgáld meg, hogy a megfelelő munkahelyen dolgozol-e. Egyetlen állás sem ér annyit, hogy az egészségedet kockáztasd, és ha lépni kell, akkor lépj: előfordul, hogy munkahelyet vagy munkaterületet kell váltanod.
• Gondoskodj a stresszoldásról. Kezd kicsiben: csinálj magadnak egy kis szabadidőt, amikor csak a saját igényeiddel foglalkozol. Mozogj, és találj magadnak egy hobbit, ami kikapcsol. Ne hanyagold el a saját igényeidet!
• Hallgass relaxációs zenét és próbálj meg meditálni. Legyen énidő, amikor minden negatív dolgot elengedsz magadtól, és amikor hagyod, hogy a problémák eltávolodjanak tőled.
• Próbálj meg a munkahelyeden is feltöltődni: használd ki az ebédszünetet, ha van rá mód egyél a szabadban; és persze beszélgess a kollégákkal, de ne csak a munkáról.
• Keress új kihívásokat: győzd le a rutinszerű munkát azzal, hogy új lehetőségek után kutatsz.
• Fordulj segítő szakemberhez vagy tanácsadóhoz coach-hoz, gyászfeldolgozó módszer specialistához, mert ők segíthetnek az önmenedzselésben és saját magad még jobb megismerésében, a veszteségek feldolgozásában.
  a változás egyedül a Te kezedben van.