A gyászfeldolgozás szinte minden felnőtt embert érint, ami veszteségélménnyel párosul. Gyász az merőben más, ellentétes érzelmeinknek az összessége, amelyet egy a vágyott állapot elérése vagy egy változás, ami addigi életünk megszokott rendjének fölborulása okoz, pl.: egy hosszú betegség után, megkönnyebbülünk, hogy szerettünket nem látjuk szenvedni tovább, ugyanakkor megéljük a mérhetetlen gyászt. Kapcsolat megszűnik, de az érzelmek nem, visszük tovább.
Valószínű neked is sérült a szíved, szüleid, tanáraid, kortársaid, szerelmed, számodra meghatározó emberek által. Lehet, hogy egy nemrég vagy egy nagyon régen történt halálesettől. Az is lehet, hogy egy válás, vagy egy szerelmi kapcsolat vége. Számtalan más okból adódhat, abból a több mint 40 féle veszteségből, ami érheti az embert élete során. Attól a tudattól is, hogy életed nem úgy sikerült, ahogy szereted volna. Attól függetlenül, hogy mi törte össze a szívedet, valószínűleg rosszul érzed magad. Nem fogom mondani, hogy tudom, hogy érzed magad, mert ez nem igaz, nem tudjuk. Senki más se tudja! A legjobb esetben is csak emlékezhettünk, hogy mi hogyan éreztük magunkat, mikor minket ért valamilyen veszteség. Minden kapcsolat egyedi, ezért minden gyász is egyedi. Egy anya elvesztése is mást jelent az általa felnevelt gyermek számára, és az állami gondozásban élő gyermek számára, de mindkettő az anyát vesztette el.
Egy kapcsolat megszűnése mindkét fél számára nagy veszteség, amit gyászfeldolgozás által lehet érzelmileg megfelelően helyén kezelni. A szakítás szimbolikusan azt jelenti, nem szeretném veled megosztani életemet, örömömet, problémáimat. Amennyiben egy hosszú ideig tartó kapcsolatnak az egyik fél halála vet véget, a veszteség még nagyobb: egy jól működő kapcsolatot kell elgyászolni szerettünk elgyászolásával együtt.
A gyászfeldolgozás által megélt veszteség érzést két csoportra oszthatjuk:
- „Mintha nyújtanád a kezed valaki felé, akit idáig mindig elérhettél, és felfedezed, hogy nincs ott többé, amikor szükséged lenne rá.”
- Akiknek szeretni kellett volna, de nem így történt: „mintha nyújtanád a kezed valaki felé, akire soha nem számíthattál igazán, és ez nem is változik már.”
Ezek a beteljesítetlen kapcsolatok egy életre szóló negatív hatással lehetnek arra a képességedre, hogy boldog légy. Így vagy úgy, de hatalmas fájdalommal jár elveszíteni azt, akit nagyon szerettünk, vagy akitől vártuk, hogy szeresen. Fizikai tünetekkel járó, igazi trauma ez, ahhoz hasonló, mintha elvesztenénk egy végtagunkat. Sokan küzdenek ilyenkor erős szeparációs szorongással; depresszióval, alvászavarral, ennek mértéke nagyban függ a kötődési stílustól.
Persze, nagyon különbözünk abban, hogy egy kapcsolati veszteség kit mennyire visel meg. Ez is több mindenen múlik, például azon is, hogy ki hozta meg a döntést, volt-e kontrollunk az események felett. A ránk telepedő magányt általában annak nehezebb megélni, akinek nem volt beleszólása a történések alakulásába.
A kapcsolat két ember közötti együttműködés, amely megszűnése a két ember közötti együttműködésre való képtelenséget is jelenti. Sok esetben a szakítást a hibák megkeresése és a másik hibáztatása követi. Mindkét fél érezheti úgy, mindent megtett kapcsolatuk megmentéséért a másikkal ellentétben. Egy kapcsolatban a két fél kölcsönösen hat egymásra, ezért sosem állapítható meg, kinek a hibájából romlott el. Csupán annyit lehet mondani: úgy hatottak egymásra, hogy az a kapcsolat vége felé sodorta őket. A hibáztatások abban segítenek, hogy saját felelősségünk miatti bűntudatot csökkenteni tudjuk.
Felelősségvállalás
A szakítást követően akkor lehet érzelmileg is lezárni egy kapcsolatot, ha mindkét fél felismeri saját felelősségét annak elromlásában és fel tudja azt vállalni a másik előtt. Egyébként örökké tartó beforratlan sebek maradhatnak, melyek minden későbbi párkapcsolatban éreztetni fogják hatásukat.
A szakításnak számtalan oka lehet:összeegyeztethetetlen nézetek, generációs szakadékelőrevetített félelmek, aggódalom,kompromisszumképtelenség, rugalmatlanság,érzelmi közelségre való képtelenség,temperamentum, generációs minták.
Egy komoly kapcsolat véget érése utáni túlzó kifelé fordulás pl. sok szórakozás, új kapcsolatba való menekülés. Rendszerint ezek az energia felszabadító cselekvések jelzik Hogy nem rendelkezzünk megfelelő információval és, illetve hogy nem volt megfelelő mintával a veszteség kezeléssel kapcsolatban.
A csalódás, elszakadás után nehéz újra nyitottá válni mások felé, mert az új kapcsolat sosem lesz olyan, mint a régi, viszont folyton összehasonlítjuk vele. Ez időnkét megmérgezheti a friss kapcsolatokat, mert nagyon megterhelő tud lenni a korábbi partner árnyékában élni. Ha nem tudatosítjuk milyen érzelmekez éltünk meg, az események által, ugyanoda lyukadhattunk ki. Az okozza, hogy azt kívánjuk bárcsak valami másképp, többet, vagy jobbat tehettünk vagy mondhattunk volna. pl.: Bárcsak elmondtam volna mennyire szeretem. A megnem valósult vágyak, tervek, amelyek a szakítás, halállal megfoszt bennünket a helyrehozástól, pozitív életéréstől. A feldolgozatlan gyász a ki nem mondott érzelmi kommunikációról szól.
A kapcsolatok lezárásában éppúgy tud segítséget nyújtani, mint új kapcsolat esetén a megelőző kapcsolatokból származó sebek és elvárások feloldásában.
Minden ember számára óriási veszteség a kapcsolat megszűnése, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül örökre le kell mondania a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokra.
Gyászfeldolgozás lényege
Beteljesítsük érzelmileg a kapcsolatot, azonosíthatóakká válnak azok a problémák, amik lehet nem is az adott kapcsolatból származtak eredetileg, hanem korábbiakban szerzett sebek. Az egyéni felelősségek és az érzelmeink feltárásával, kimondásával tudunk hozzájárulni a veszteségek feldolgozásához. Érzelmileg függetleníteni tudja magát az eseménytől, hogy az egyedül maradt személy egészséges és boldog életet élhessen. Legyünk őszinték magunkkal, hogy elégedetten élhessünk!!!