Gyász szakaszai

A gyász szakaszai a veszteség által kiváltódott természetes reakciók. Negyven féle veszteségek élünk meg életünk során pl.: partnerkapcsolat megszakadása, munkanélküliség, költözködés, nyugdíjazás; tulajdonképp tárgyvesztésről van szó, mind gyászreakciót válthatnak ki. Szeretteink elvesztése tudatosítja bennünk, hogy a más emberekkel való kapcsolatunk alapján értelmezzük és éljük életünk. A valós énünkhöz való viszonyunkat is a másik emberhez való viszonyunk alapján definiálja. A gyász szakaszai fontos lelki folyamatokat tükröznek, amelyek egészségünk befolyásolják. A veszteségre adott reakciókat meghatározza: az elhunyttal való kapcsolat jellege, a halál módja, a gyászoló életkora, neme, alapszemélyisége, korábbi veszteségek, aktuális lelki állapota, kulturális környezete, vallásossága, szociális kapcsolatrendszere, tehát elmondhatjuk, hogy a gyász mindig egyéni. A legtöbb társadalomban valójában kétféle halál létezik, egy biológiai és egy szociális halál. A kettő között eltelt idő változatos lehet, akár napoktól évekig terjedhet. Míg a biológiai halál az emberi szervezet végét jelenti, a szociális halál a társadalomtól való izolációt jelenti. Elidegenedik az emberektől, ellenségesnek érzi a világot. A gyászhoz szervesen hozzátartozik az életérzés és az énkép megváltozása.

Gyász szakaszai

Elisabeth Kübler-Ross pszichológus kutatta a haldokló emberek lelkiállapotát és fázisait. A szakma elismerte a kutatási eredményeit, és úgy feltételezték, hogy igaz lehet a gyászoló félre is. Ami már nem feddi a valóságot, de a köztudatban még is elterjedt. A gyász szakaszairól, fázisairól szóló elméletek is azt sugallhatják, hogy az idő múlásának önmagában szerepe van a gyász feldolgozásában. Tévhit, hogy az idő segít. Ez csak akkor igaz, ha teszünk is érte. A másik tévhit a „Légy erős!”. Erősnek próbáljuk mutatni magunkat, ami oda vezethet, hogy még önmagunk elöl is letagadjuk a gyászunkat. A gyász folyamata akkor fejeződik be, ha apró helyes lépéseket teszünk annak érdekében, hogy érzelmeinket feldolgozzuk. Igen, erre kell idő, de a helyes döntések, lépések nélkül csak eltemetjük érzéseinket, és a gyász nem zárul le. A gyásznak nincsenek mindenkire érvényes, hasonló időrendi sorban bekövetkező szakaszai.

Köztudatban legelterjedtebb gyász szakaszai elmélet:

Tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás. Elisabeth Kübler-Ross a gyászról szóló On Grief and Grieving című kései könyvében azonban maga is megfogalmazza, hogy sok félreértés övezte a gyász fázisairól szóló írásait. A szakaszok sohasem arra szolgáltak, hogy segítsék zavaros érzéseinket takaros csomagokba pakolni. Ezek a veszteségre adott olyan válaszok, amik sok embernél előfordulnak, de nincs tipikus válasz a veszteségre, ahogyan nincs tipikus veszteség sem. A gyászunk egyedi, ahogyan életünk is az. Ezek a szakaszok, támpontok, eszközök abban segítsenek, hogy keretbe helyezzük és beazonosítani tudjuk, amit esetleg érzünk. Nem mindenki megy mindegyik szakaszon keresztül és nem is feltétlen a leírt sorrendben.

Gyász szakaszai: a Kübler-Ross-féle modell szerint  5 szakaszra bontható, a tagadás, a dühösség, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás.

1. Az első szakasz, a tagadás a pszichénk egyfajta önvédelmi mechanizmusa, amely során megpróbálja magát megóvni a túlzó mértékű érzelmi leterheléstől, hasonló a funkciója, mint a biztosító szekrényeknek a házak áramkörei esetében.
2. A második szakasz, a dühösség, olyan szempontból előrelépés, hogy egy érzés intenzív megélése, ami szerves része a gyász feldolgozásának, és közelebb is visz minket önmagunkhoz. Ez azonban még egy kifelé irányuló érzés, sok esetben mások, illetve önmagunk hibáztatását is magába foglalja, ami miatt nem tekinthető végállomásnak. A korábban már említett módon a gyógyuláshoz belső világunkat kell átrendezünk.
3. Az alkudozás egyfajta kifinomultabb formájának tekinthető a tagadás szakaszának, amiben már nagyon sok racionális érv felsorakozik, aminek a tagadáshoz hasonló énvédelmi funkciója van.
4. A negyedik szakasz, a depresszió, akkor következik be, amikor belátjuk, hogy a korábbi módszereink nem bizonyulnak kellő mértékben hatékonynak abból a szempontból, hogy távol tartsák a gyász okozta fájdalmat, és elkezdjük elfogadni a veszteségünk realitását. Ez egy nagyon nehéz, lelkileg igénybe vevő, szomorú időszak minden ember számára, azonban ezeknek a szomorú érzéseknek a megélésével tudjuk azt biztosítani, hogy a korábban már említett módon ne távolodjunk el túl nagy mértékben önmagunktól.
5. Az elfogadás szakaszban a szomorúság érzése még mindig intenzíven jelen lehet, azonban sok esetben tudjuk az érezni, hogy kezd visszatérni az életkedvünk és az életörömünk.

 A gyász szakaszai (Pilling J. alapján):

• A megelőző gyász: a halál lehetőségével már a haláleset előtt foglalkoznak. Megkönnyítheti a halál elviselését, de nehezebbé is teheti a gyászfeldolgozást, amennyiben mély, bensőséges kapcsolatot alakít ki a haldokló és a hozzátartozó között.

 • Sokk, elutasítás stádiuma:

A halálhír tagadása. Érzelmi bénultság, kiüresedettség, érzelmi viharok, kontrollálhatatlan érzelmi kitörések. Néhány perctől 1-2 napig tarthat.

• Kontrollált szakasz:

Feladatok a halálesettel kapcsolatban, ügyintézés. Önbizalom csökkenés, tehetetlenségérzés, túlzott passzivitás vagy aktivitás, düh, vádaskodás, ingerlékenység, bizalmatlanság előfordulhat. Általában a temetésig tart. A temetésen való részvétel nagyon fontos (tudatosítja az elválást, lehetőség az érzelmek kifejezésére, közösségi támaszt nyújt, vallási, filozófiai vonatkozások).

• Tudatosulás, felszakadó érzelmek stádiuma:

• Az érzelmek kavalkádszerű megnyilvánulása
• A gondolkodás változásai: regresszió, egyszerűsítés, hallucinációk,  félelemek,
• Szórakozottság, döntésképtelenség / gyors döntések, ambivalens viselkedés
• Másokkal való kapcsolat: visszahúzódás, egyedüllét iránt való igény,
• Testi tünetek: szomatikus distressz (torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyakori sóhajtozás, gyomor összeszűkülésének érzete, gyengeségérzet), ehhez társul a szomorúság és a feszültség érzése. Néhány testi tüntet tartóssá válhat.

A temetés után következik a gyász legnehezebb időszaka: szembesülés a veszteséggel, gondolatokkal, emlékekkel, érzésekkel. Ennek jegyei:

• Átdolgozás,keresés és elválás stádiuma:

Tudatos emlékezés, szép emlékek is; csökken a tünetek intenzitása, az elkerülő magatartás is, nő a racionális elfogadás. Itt a düh és a bűntudat már a keresést szolgálja. Amíg valaki miatt képesek vagyunk bosszankodni, az valamilyen módon még létezik számunkra. Ebben az időszakban mindazt, amit a halott jelentett a személynek, azt beágyazza az újonnan kialakuló életstruktúrájába. Olyan cselekedeteket hajt végre, amit az eltávozott kedvelt. Ez egyfajta kereső magatartás, ami a gyászolót egyre jobban felkészíti a veszteség elfogadására, és nyilvánvalóvá teszi, hogy mindazokat a képességeket, melyeket a halottra vetített ki, most belsővé kell tennie. Általában hónapokig tart.

• Adaptáció, önmagunk és a világhoz fűződő új viszonyunk kialakításának stádiuma:

A gyászoló érzéseiben és emlékeiben az elhunyttal kapcsolatos múlt úgy él tovább, hogy emellett képes a megfelelő életvitelre. (Az elhunyt, mint belső emlékkép a külső létező helyett; a halottról reménytelenség és kilátástalanság érzése nélkül tud beszélni; bűntudat nélkül tud örülni az élet szépségeinek; tudja, hogy képes életének folytatására; kifelé irányulás, jövő felé fordulás dominál; szociális kapcsolatai megújulnak; megszűnnek a testi tünetek; az új szerepeit adaptívan képes betölteni). A sikerrel lezárult gyászmunkánál a személy úgy érzi, hogy az élete folytatható. Új világlátása és énképe alakul ki. Számos dolog, amit a szeretett lény halálával elveszettnek hitt, újra kirajzolódik.

A KOMPLIKÁLT GYÁSZ

A komplikált gyászra hajlamosító tényezők: váratlan veszteség; túlságosan erős kötődés a halotthoz; ambivalens érzések az elhunyttal kapcsolatban; gyermek, ill. fiatal halála; halmozott ill. feldolgozatlan korábbi veszteségek; a gyásszal egyidejűleg fellépő egyéb stresszhelyzetek; hiányos szociális kapcsolatok; a halál erőszakos úton való bekövetkezése; a túlélő olyan baleset következtében veszít el valakit, amelynek saját maga okozója volt; rossz testi vagy lelki egészség; a gyászoló anamnézisében depresszió Valamennyi fázis magában foglalja a veszélyt, hogy a gyászoló megreked benne, esetleg visszacsúszik a korábbi fázisok valamelyikébe. A veszteséggel járó érzelmek elfojtása depresszióhoz vezethet. A lehangoltság annál súlyosabb formát ölt, minél erőteljesebben fojtotta vissza a gyászoló az érzelmeit.

 A KOMPLIKÁLT GYÁSZ TÍPUSAI

 1. a gyász időtartamát tekintve:

a. Krónikus gyász: általában függő kapcsolat következménye; akár éveken át elhúzódó szorongás, a szociális kapcsolatok beszűkülése, a halott idealizálása. Végletes formája a mumifikáció: a halott szobáját soha nem rendezi át, belső párbeszédet folytat vele.

 b. Késleltetett gyász: a gyászoló mások támogatását helyezi előtérbe; ambivalens kapcsolat az elhunyttal. Az akut gyász jelei hiányoznak vagy gátoltak. Elhúzódó tagadás, erős haraggal és bűntudattal. Gyakoriak a pszichoszomatikus betegségek.

2. a gyász intenzitását tekintve:

a. Bagatellizáció: a gyászoló úgy él, mintha semmi sem történt volna. Gyakori a túlzott aktivitás, hárítja a halottról való beszélgetést. Háttérben az elhunyttal való ambivalens kapcsolat állhat, ill. harag és bűntudat. Gyakori az alkoholizmus.

b. Hipertrofikus (túlzott mélységű) gyász: hirtelen bekövetkező halálesetnél vagy gyermek halálakor. Szokatlanul erőteljes gyászreakciók, elhúzódó gyász.

Torzult gyász: veszélyeztető tényezők (szomatikus / pszichiátriai betegségek reaktiválása vagy aktiválása) kölcsönhatásként jelenik meg. Nő a balesetek száma, az öngyilkosság, és az alkohollal kapcsolatos halálozások. Kiemelten veszélyeztetettek a gyász kezdeti időszakában lévők, a férfiak (hiányosabb szociális támogatás, rosszabb stresszfeldolgozó képesség) és az alacsony szocioökonómiai státuszúak.

ÁLTALÁNOS JEGYEI A KOMPLIKÁLT GYÁSZNAK

•  a gyász, a fájdalom kifejezésének tartósan fennálló képtelensége, illetve elhárítása
•  a halál tagadása, évfordulók elfelejtése
• a halálról, a gyászról szóló beszélgetések túlzott és állandó kerülése a külső segítségtől való ingerült elfordulás
•  alkohol vagy más élvezeti szerek, vagy gyógyszerek mértéktelen használata
• az örömforrások (szerencsejáték, szex) eltúlzott mértékű (a mindennapi élet egyéb tevékenységeit tartósan háttérbe szorító) keresése és gyakorlása
• az elhunyt tartós és szélsőséges idealizálása
• nagyfokú izoláció
• tartós depresszió,  apátia, a napi szükségletekről való gondoskodás hiánya
•  ismétlődő, tartósan fennálló öngyilkossági fantáziák
• pszichoszomatikus vagy pszichiátriai betegségek
•  ez elhunyt halálát okozó betegség tüneteinek diagnosztizálható megjelenése
•  erőteljes félelem a haláltól, balesetektől, utazástól, alvástól, betegségektől
• hosszan tartó valóságérzékelési zavarok: hallucináció, deperszonalizáció, derealizáció
• alvászavarok
• a gyász tüneteinek tartósan fennálló, túlzott mélysége
• túlzott és tartós aktivitás
•  hirtelen karakterváltozás
•  testileg: izomfeszültség, merev nyak, feszült testtartás, feszült-rideg mosoly, maszkszerű, kifejezéstelen arc, a feszültség egyéb jelei (szemkontaktus kerülése, fel-le járkálás, ujjakkal való dobolás, stb.)