Gyász Szakasz

A gyász szakasz a veszteség által kiváltódott természetes reakciók. Negyven féle veszteségek élünk meg életünk során pl.: partnerkapcsolat megszakadása, munkanélküliség, költözködés, nyugdíjazás; tulajdonképp tárgyvesztésről van szó, mind gyászreakciót válthatnak ki. Szeretteink elvesztése tudatosítja bennünk, hogy a más emberekkel való kapcsolatunk alapján értelmezzük és éljük életünk. A valós énünkhöz való viszonyunkat is a másik emberhez való viszonyunk alapján definiálja. A gyász szakasz fontos lelki folyamatokat tükröznek, amelyek egészségünk befolyásolják. A veszteségre adott reakciókat meghatározza: az elhunyttal való kapcsolat jellege, a halál módja, a gyászoló életkora, neme, alapszemélyisége, korábbi veszteségek, aktuális lelki állapota, kulturális környezete, vallásossága, szociális kapcsolatrendszere, tehát elmondhatjuk, hogy a gyász mindig egyéni. A legtöbb társadalomban valójában kétféle halál létezik, egy biológiai és egy szociális halál. A kettő között eltelt idő változatos lehet, akár napoktól évekig terjedhet. Míg a biológiai halál az emberi szervezet végét jelenti, a szociális halál a társadalomtól való izolációt jelenti. Elidegenedik az emberektől, ellenségesnek érzi a világot. A gyászhoz szervesen hozzátartozik az életérzés és az énkép megváltozása.

GYÁSZ SZAKASZ

Elisabeth Kübler-Ross pszichológus kutatta a haldokló emberek lelkiállapotát és fázisait. A szakma elismerte a kutatási eredményeit, és úgy feltételezték, hogy igaz lehet a gyászoló félre is. Ami már nem feddi a valóságot, de a köztudatban még is elterjedt. A gyász szakasz, fázisairól szóló elméletek is azt sugallhatják, hogy az idő múlásának önmagában szerepe van a gyász feldolgozásában. Tévhit, hogy az idő segít. Ez csak akkor igaz, ha teszünk is érte. A másik tévhit a „Légy erős!”. Erősnek próbáljuk mutatni magunkat, ami oda vezethet, hogy még önmagunk elöl is letagadjuk a gyászunkat. A gyász folyamata akkor fejeződik be, ha apró helyes lépéseket teszünk annak érdekében, hogy érzelmeinket feldolgozzuk. Igen, erre kell idő, de a helyes döntések, lépések nélkül csak eltemetjük érzéseinket, és a gyász nem zárul le. A gyásznak nincsenek mindenkire érvényes, hasonló időrendi sorban bekövetkező szakaszai.

KÖZTUDATBAN LEGELTERJEDTEBB GYÁSZ SZAKASZ ELMÉLET:

Tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás. Elisabeth Kübler-Ross a gyászról szóló On Grief and Grieving című kései könyvében azonban maga is megfogalmazza, hogy sok félreértés övezte a gyász fázisairól szóló írásait. A szakaszok sohasem arra szolgáltak, hogy segítsék zavaros érzéseinket takaros csomagokba pakolni. Ezek a veszteségre adott olyan válaszok, amik sok embernél előfordulnak, de nincs tipikus válasz a veszteségre, ahogyan nincs tipikus veszteség sem. A gyászunk egyedi, ahogyan életünk is az. Ezek a szakaszok, támpontok, eszközök abban segítsenek, hogy keretbe helyezzük és beazonosítani tudjuk, amit esetleg érzünk. Nem mindenki megy mindegyik szakaszon keresztül és nem is feltétlen a leírt sorrendben.

GYÁSZ SZAKASZ: A KÜBLER-ROSS-FÉLE MODELL SZERINT  5 SZAKASZRA BONTHATÓ, A TAGADÁS, A DÜHÖSSÉG, AZ ALKUDOZÁS, A DEPRESSZIÓ ÉS AZ ELFOGADÁS.

1. Az első szakasz, a tagadás a pszichénk egyfajta önvédelmi mechanizmusa, amely során megpróbálja magát megóvni a túlzó mértékű érzelmi leterheléstől, hasonló a funkciója, mint a biztosító szekrényeknek a házak áramkörei esetében.
2. A második szakasz, a dühösség, olyan szempontból előrelépés, hogy egy érzés intenzív megélése, ami szerves része a gyász feldolgozásának, és közelebb is visz minket önmagunkhoz. Ez azonban még egy kifelé irányuló érzés, sok esetben mások, illetve önmagunk hibáztatását is magába foglalja, ami miatt nem tekinthető végállomásnak. A korábban már említett módon a gyógyuláshoz belső világunkat kell átrendezünk.
3. Az alkudozás egyfajta kifinomultabb formájának tekinthető a tagadás szakaszának, amiben már nagyon sok racionális érv felsorakozik, aminek a tagadáshoz hasonló énvédelmi funkciója van.
4. A negyedik szakasz, a depresszió, akkor következik be, amikor belátjuk, hogy a korábbi módszereink nem bizonyulnak kellő mértékben hatékonynak abból a szempontból, hogy távol tartsák a gyász okozta fájdalmat, és elkezdjük elfogadni a veszteségünk realitását. Ez egy nagyon nehéz, lelkileg igénybe vevő, szomorú időszak minden ember számára, azonban ezeknek a szomorú érzéseknek a megélésével tudjuk azt biztosítani, hogy a korábban már említett módon ne távolodjunk el túl nagy mértékben önmagunktól.
5. Az elfogadás szakaszban a szomorúság érzése még mindig intenzíven jelen lehet, azonban sok esetben tudjuk az érezni, hogy kezd visszatérni az életkedvünk és az életörömünk.

 A GYÁSZ SZAKASZ (PILLING J. ALAPJÁN):

• A megelőző gyász: a halál lehetőségével már a haláleset előtt foglalkoznak. Megkönnyítheti a halál elviselését, de nehezebbé is teheti a gyászfeldolgozást, amennyiben mély, bensőséges kapcsolatot alakít ki a haldokló és a hozzátartozó között.

 • SOKK, ELUTASÍTÁS STÁDIUMA:

A halálhír tagadása. Érzelmi bénultság, kiüresedettség, érzelmi viharok, kontrollálhatatlan érzelmi kitörések. Néhány perctől 1-2 napig tarthat.

• KONTROLLÁLT SZAKASZ:

Feladatok a halálesettel kapcsolatban, ügyintézés. Önbizalom csökkenés, tehetetlenségérzés, túlzott passzivitás vagy aktivitás, düh, vádaskodás, ingerlékenység, bizalmatlanság előfordulhat. Általában a temetésig tart. A temetésen való részvétel nagyon fontos (tudatosítja az elválást, lehetőség az érzelmek kifejezésére, közösségi támaszt nyújt, vallási, filozófiai vonatkozások).

• TUDATOSULÁS, FELSZAKADÓ ÉRZELMEK STÁDIUMA:

• Az érzelmek kavalkádszerű megnyilvánulása
• A gondolkodás változásai: regresszió, egyszerűsítés, hallucinációk,  félelemek,
• Szórakozottság, döntésképtelenség / gyors döntések, ambivalens viselkedés
• Másokkal való kapcsolat: visszahúzódás, egyedüllét iránt való igény,
• Testi tünetek: szomatikus distressz (torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyakori sóhajtozás, gyomor összeszűkülésének érzete, gyengeségérzet), ehhez társul a szomorúság és a feszültség érzése. Néhány testi tüntet tartóssá válhat.

A temetés után következik a gyász legnehezebb időszaka: szembesülés a veszteséggel, gondolatokkal, emlékekkel, érzésekkel. Ennek jegyei:

• ÁTDOLGOZÁS,KERESÉS ÉS ELVÁLÁS STÁDIUMA:

Tudatos emlékezés, szép emlékek is; csökken a tünetek intenzitása, az elkerülő magatartás is, nő a racionális elfogadás. Itt a düh és a bűntudat már a keresést szolgálja. Amíg valaki miatt képesek vagyunk bosszankodni, az valamilyen módon még létezik számunkra. Ebben az időszakban mindazt, amit a halott jelentett a személynek, azt beágyazza az újonnan kialakuló életstruktúrájába. Olyan cselekedeteket hajt végre, amit az eltávozott kedvelt. Ez egyfajta kereső magatartás, ami a gyászolót egyre jobban felkészíti a veszteség elfogadására, és nyilvánvalóvá teszi, hogy mindazokat a képességeket, melyeket a halottra vetített ki, most belsővé kell tennie. Általában hónapokig tart.

• ADAPTÁCIÓ, ÖNMAGUNK ÉS A VILÁGHOZ FŰZŐDŐ ÚJ VISZONYUNK KIALAKÍTÁSÁNAK STÁDIUMA:

A gyászoló érzéseiben és emlékeiben az elhunyttal kapcsolatos múlt úgy él tovább, hogy emellett képes a megfelelő életvitelre. (Az elhunyt, mint belső emlékkép a külső létező helyett; a halottról reménytelenség és kilátástalanság érzése nélkül tud beszélni; bűntudat nélkül tud örülni az élet szépségeinek; tudja, hogy képes életének folytatására; kifelé irányulás, jövő felé fordulás dominál; szociális kapcsolatai megújulnak; megszűnnek a testi tünetek; az új szerepeit adaptívan képes betölteni). A sikerrel lezárult gyászmunkánál a személy úgy érzi, hogy az élete folytatható. Új világlátása és énképe alakul ki. Számos dolog, amit a szeretett lény halálával elveszettnek hitt, újra kirajzolódik.

A KOMPLIKÁLT GYÁSZ

A komplikált gyászra hajlamosító tényezők: váratlan veszteség; túlságosan erős kötődés a halotthoz; ambivalens érzések az elhunyttal kapcsolatban; gyermek, ill. fiatal halála; halmozott ill. feldolgozatlan korábbi veszteségek; a gyásszal egyidejűleg fellépő egyéb stresszhelyzetek; hiányos szociális kapcsolatok; a halál erőszakos úton való bekövetkezése; a túlélő olyan baleset következtében veszít el valakit, amelynek saját maga okozója volt; rossz testi vagy lelki egészség; a gyászoló anamnézisében depresszió Valamennyi fázis magában foglalja a veszélyt, hogy a gyászoló megreked benne, esetleg visszacsúszik a korábbi fázisok valamelyikébe. A veszteséggel járó érzelmek elfojtása depresszióhoz vezethet. A lehangoltság annál súlyosabb formát ölt, minél erőteljesebben fojtotta vissza a gyászoló az érzelmeit.

 A KOMPLIKÁLT GYÁSZ TÍPUSAI

 1. A GYÁSZ IDŐTARTAMÁT TEKINTVE:

a. Krónikus gyász: általában függő kapcsolat következménye; akár éveken át elhúzódó szorongás, a szociális kapcsolatok beszűkülése, a halott idealizálása. Végletes formája a mumifikáció: a halott szobáját soha nem rendezi át, belső párbeszédet folytat vele.

 b. Késleltetett gyász: a gyászoló mások támogatását helyezi előtérbe; ambivalens kapcsolat az elhunyttal. Az akut gyász jelei hiányoznak vagy gátoltak. Elhúzódó tagadás, erős haraggal és bűntudattal. Gyakoriak a pszichoszomatikus betegségek.

2. A GYÁSZ INTENZITÁSÁT TEKINTVE:

a. Bagatellizáció: a gyászoló úgy él, mintha semmi sem történt volna. Gyakori a túlzott aktivitás, hárítja a halottról való beszélgetést. Háttérben az elhunyttal való ambivalens kapcsolat állhat, ill. harag és bűntudat. Gyakori az alkoholizmus.

b. Hipertrofikus (túlzott mélységű) gyász: hirtelen bekövetkező halálesetnél vagy gyermek halálakor. Szokatlanul erőteljes gyászreakciók, elhúzódó gyász.

Torzult gyász: veszélyeztető tényezők (szomatikus / pszichiátriai betegségek reaktiválása vagy aktiválása) kölcsönhatásként jelenik meg. Nő a balesetek száma, az öngyilkosság, és az alkohollal kapcsolatos halálozások. Kiemelten veszélyeztetettek a gyász kezdeti időszakában lévők, a férfiak (hiányosabb szociális támogatás, rosszabb stresszfeldolgozó képesség) és az alacsony szocioökonómiai státuszúak.

ÁLTALÁNOS JEGYEI A KOMPLIKÁLT GYÁSZNAK

•  a gyász, a fájdalom kifejezésének tartósan fennálló képtelensége, illetve elhárítása
•  a halál tagadása, évfordulók elfelejtése
• a halálról, a gyászról szóló beszélgetések túlzott és állandó kerülése a külső segítségtől való ingerült elfordulás
•  alkohol vagy más élvezeti szerek, vagy gyógyszerek mértéktelen használata
• az örömforrások (szerencsejáték, szex) eltúlzott mértékű (a mindennapi élet egyéb tevékenységeit tartósan háttérbe szorító) keresése és gyakorlása
• az elhunyt tartós és szélsőséges idealizálása
• nagyfokú izoláció
• tartós depresszió,  apátia, a napi szükségletekről való gondoskodás hiánya
•  ismétlődő, tartósan fennálló öngyilkossági fantáziák
• pszichoszomatikus vagy pszichiátriai betegségek
•  ez elhunyt halálát okozó betegség tüneteinek diagnosztizálható megjelenése
•  erőteljes félelem a haláltól, balesetektől, utazástól, alvástól, betegségektől
• hosszan tartó valóságérzékelési zavarok: hallucináció, deperszonalizáció, derealizáció
• alvászavarok
• a gyász tüneteinek tartósan fennálló, túlzott mélysége
• túlzott és tartós aktivitás
•  hirtelen karakterváltozás
•  testileg: izomfeszültség, merev nyak, feszült testtartás, feszült-rideg mosoly, maszkszerű, kifejezéstelen arc, a feszültség egyéb jelei (szemkontaktus kerülése, fel-le járkálás, ujjakkal való dobolás, stb.)

Gyász szakasz és Tévhitek

Szerettünk elvesztése után egészséges életcélunk lehetne a gyógyulás a gyászból, de mielőtt ez megfogalmazódna bennünk, már nyomást gyakorol ránk környezettünk. Jó szándékkal szeretnének segítséget nyújtani, de számunkra sok esetben ez nem, hogy könnyebbséget hozna, hanem inkább nehézséget pl.: „Lépjek túl, inkább a jövőre tekintsek, legyek tekintettel a körülvevő emberekre.”

Gyógyulás a gyászból megnehezíti, hogy téves hiedelmek mintákat alkalmazzunk, ami nem segít, de mivel mást nem ismerünk mi is ezt adjuk át. Nem akarunk tehertelenül állni, szeretnénk embertársunknak segíteni. Gyógyulás a gyászból általánosan azt tartják egészségesnek, hogy jó ha minél hamarabb megtörténik, mert különben benne ragadunk, és nem lesz többé életünk. Mi ennek az elképzelésnek meg szeretnénk felelni, ezért úgy is viselkedünk, mintha minden rendben lenne, de hogy bennünk mi zajlik? Valójában a nyomasztó érzés elkísér, míg el nem tudjuk engedni, de ha erre meg nem hagyunk idő…. Megtanultuk, hogy az elismerés által kapjuk a vágyott szeretet, elfogadást, ezért annak megfelelően cselekszünk. Társadalom azt mutatja, hogy ne beszéljünk róla, mert akkor másokat terhelünk. Nem élhetjük meg, mert másnak kellemetlen, ha kifejezzük fájdalmunkat.

GYÓGYULÁS A GYÁSZBÓL…

Ezekkel a téves eszközökkel vajon lehet? Nem, mert zavarodottságot okoznak, és nem hatékonyan segítenek.

1.Ne szomorkodj, veszünk egy újat! Az életem része volt a kiskutyám, hogyan kérhetik tőlem, hogy ugyanazt érezzem egy másik iránt, mintha az első nem is létezett volna. Egy kis túlzással ez olyan lenne, mintha holnap egy özvegyet meglepném egy új férjjel és azt várnám el szeresse ugyanúgy, mint az elsőt, akit elvesztett.

2.Ne légy szomorú! – jelentése: Ne sírj! Ha fájdalom ér, miért nem sírhatok? Ez is helytelen? “Ha síni akarsz menny a szobádba, nem kell mindenki hangulatát elrontani!”, pedig természetes folyamat, hogy a családunk biztonságos közegébe szeretnénk megélni, túllépni a bennünk felmerülő negatív érzéseket. Ez azt jelenti, hogy nevess akkor veled nevetnek, sírsz, egyedül fogsz maradni! Ezért is alakult ki, az a szokás, ha valaki sír „Hagyjuk békén, egy kis időre van szüksége”, de hol van itt a támogatás?   

3. Az idő mindent megold! Igen az idő mindent megold, ha az alatt kicsi apró helyes lépéseket teszünk, különben nem fog semmi se változni. Mi történik, ha eltörik a kezünk, ahogy a testnek, úgy a léleknek is törődésre van szüksége a gyógyuláshoz!

4.Erősnek kell lenned a gyerekeid miatt – mások miatt. Én nem lehettek gyenge, nem lehetek érzékeny, mert akkor magammal foglalkoznék, rögtön bűntudatomnak kell lennie, hogy másokat elhanyagolok.

6.Foglald le magad! Hogy tudok valamin túl lenni, elengedni, ha nem szánok rá időt?

GYÓGYULÁS A GYÁSZBÓL ÉS A VELE KAPCSOLATOS TÉVHITEK SOK KÉRDÉST VETHETNEK FEL BENNÜNK:

Segítségünkre vannak ezek a kijelentések?

Ettől tényleg jobban érezzük magunkat?

Már nem is fáj a velünk történtek?

Ezután úgy érzzük majd, hogy nyugodtan megoszthatjuk a bánatunkat?

Tudunk majd a gondjairól beszélni?

Veszteség az életünk része

Elsősegélyre megtágítanak bennünket, hallunk róla az iskolában, a munkahelyen, autóvezetésnél vizsga tantárgy, de mit kezdjünk a veszteség esetén, arra nem szól a fáma. Jó esetben és a fontosságát nem kicsinyítve, az elsősegélyre nem biztos, hogy szükségünk lesz, de veszteség kezelésére igen. Három biztos dolog van az életünkben, a születés, a halál és hogy veszteség fog érni. Több mint 40 féle veszteség érheti az embert élete során.

A gyász egy veszteségre adott természetes és normális reakció. Mindazoknak  a sokszor egymásnak ellentmondó érzéseknek az összessége, amelyet egy nagy változás, életünk addig megszokott rendjének a felborulása okoz. A nyugati társadalom,nem természetesként tekint rá, elnyomja, hallani se akar róla.  A veszteség nagyon erős érzelmi reakciót vált ki, amit a legfélreértettebben igyekszünk kezelni. Általában nem azért nem sikerült a veszteséget feldolgozni, mert valami baj lenne velünk, hanem azért, mert nem állt rendelkezésünkre megfelelő információ.

Ha meghalljuk azt a szót, hogy gyász, nagy valószínűséggel az a következő gondolatunk, hogy valaki meghalt. Pedig a gyász érzései nem csak egy szerettünk halálához kapcsolódnak. Gyászolunk a szakítás, a válás, a barát elvesztése, költőzés, iskola-, munkahely váltás, az egészségügyi, pénzügyi helyzetünk jelentős változást követően, de akár a szeretett háziállatunk elvesztése is.

Gyászt élünk meg akkor is, ha egy álom, egy terv, vagy egy álom szertefoszlik, és akkor is, amikor egy kapcsolatban a biztonság- bizonytalanság érzetünket veszítjük el. Attól függetlenül, hogy halott vagy még élő személlyel kapcsolatban éljük meg az érzelmeinket. Veszteséget élünk meg mindaz a változás során, ami életünk addig megszokott rendjének felborulását okozza. Így tehát gyász érzései követhetnek akár egy rég várt, örömteli eseményt is, mint a külföldi tanulmány, házasságkötés, gyermek születése, vagy egy fontos munka megszerzése.

VESZTESÉG A SZÍVBEN LAKOZIK

Életünk során megtanítanak bennünket hogyan szerezzünk meg valamit, de mit kell tenni, ha elveszítjük arra pedig nem. pl.: házi kedvencet. A gyász nem intellektuális dolog, a szíveket töri össze. Ugyan egy veszteség megtörténtét kénytelen vagyunk belátni az eszünkkel is, azonban önmagában ez a belátás nem elegendő, hogy meggyógyítsa a szívünket. Pont ezért az értelmünk önmagában nem lesz elegendő, a szívünkre is szükség lesz a gyógyuláshoz. Még, ha esetleg fejben racionálisan le is tudjuk vezetni, ami velünk történt, szívünkkel nem tudjuk lekövetni. Nehezen engedjük fel  érzelmeinket, hogy  újra átéljük, de néha akarva akaratlanul ránk törnek. Amivel nem tudunk mit kezdeni, az elfogadása nélkül nem várhatunk valódi, tartós és teljes megnyugvást.

VESZTESÉGEK ÁLTAL MEGÉLT ÉRZELMEK

A gyász szakasz érzelmei eltérőek, ellentétes is lehetnek. Nem csak szomorúság és fájdalom és düh. A veszteség okozhat tehetetlenség, az elszigeteltség, a szégyen, a jövőtől való félelem, az üresség, az elérzéstelenítettség, a zavarodottság, a bénultság, a bizonytalanság, a kétségbeesés, a lelkiismeret-furdalás és a hiány érzései mellett ott lehet a szeretet, a hála, az öröm, a bizalom, az összetartozás, a megkönnyebbülés és a felszabadulás is. Ez csak néhány példa a megjelenő érzésekre. Mivel az emberek és a kapcsolataik egyediek, ezért minden gyász szakasz egyedi. Ahogyan az emberek érzésvilága és a kapcsolataik összetettek, úgy a gyász is az. Az igazság az, hogy a gyászolón kívül senki más nem tudhatja pontosan, hogy milyen érzések, gondolatok kavarognak benne. A gyászra, a gyászolásra sincsenek kőbe vésett szabályok. Hadd legyen rendben az is, ha sírunk és az is, ha nem sírunk!

Ami biztos, hogy változás történt életünkben. A veszteséggel reményeink, várakozásaink, álmaink szertefoszlanak, biztonság érzetünk veszélybe kerülhet. Bár az élet megy tovább, de bizonytalanságot okoz az, hogy amit a bennünket ért veszteség előtt megtehettünk, reméltünk, vártunk, már nem tehetjük, remélhetjük, várhatjuk többé.

Fontos gyász szakasz a kapcsolat beteljesítése

A gyászfeldolgozás szinte minden felnőtt embert érint, ami veszteségélménnyel párosul. Gyász az merőben más, ellentétes érzelmeinknek az összessége, amelyet egy a vágyott állapot elérése vagy egy változás, ami addigi életünk megszokott rendjének fölborulása okoz, pl.: egy hosszú betegség után, megkönnyebbülünk, hogy szerettünket nem látjuk szenvedni tovább, ugyanakkor megéljük a mérhetetlen gyászt. Kapcsolat megszűnik, de az érzelmek nem, visszük tovább.

Valószínű neked is sérült  a szíved, szüleid, tanáraid, kortársaid, szerelmed, számodra meghatározó emberek által. Lehet, hogy egy nemrég vagy egy nagyon régen történt halálesettől. Az is lehet, hogy egy válás, vagy egy szerelmi kapcsolat vége. Számtalan más okból adódhat, abból a több mint 40 féle veszteségből, ami érheti az embert élete során. Attól a tudattól is, hogy életed nem úgy sikerült, ahogy szereted volna. Attól függetlenül, hogy mi törte össze a szívedet, valószínűleg rosszul érzed magad. Nem fogom mondani, hogy tudom, hogy érzed magad, mert ez nem igaz, nem tudjuk. Senki más se tudja! A legjobb esetben is csak emlékezhettünk, hogy mi hogyan éreztük magunkat, mikor minket ért valamilyen veszteség. Minden kapcsolat egyedi, ezért minden gyász és gyász szakasz is egyedi. Egy anya elvesztése is mást jelent az általa felnevelt gyermek számára, és az állami gondozásban élő gyermek számára, de mindkettő az anyát vesztette el.

Egy kapcsolat megszűnése mindkét fél számára nagy veszteség, amit gyászfeldolgozás által lehet érzelmileg megfelelően helyén kezelni. A szakítás szimbolikusan azt jelenti, nem szeretném veled megosztani életemet, örömömet, problémáimat. Amennyiben egy hosszú ideig tartó kapcsolatnak az egyik fél halála vet véget, a veszteség még nagyobb: egy jól működő kapcsolatot kell elgyászolni szerettünk elgyászolásával együtt.

A GYÁSZFELDOLGOZÁS ÁLTAL MEGÉLT VESZTESÉG ÉRZÉST KÉT CSOPORTRA OSZTHATJUK:

• „Mintha nyújtanád a kezed valaki felé, akit idáig mindig elérhettél, és felfedezed, hogy nincs ott többé, amikor szükséged lenne rá.”
•  Akiknek szeretni kellett volna, de nem így történt: „mintha nyújtanád a kezed valaki felé, akire soha nem számíthattál igazán, és ez nem is változik már.”

Ezek a beteljesítetlen kapcsolatok egy életre szóló negatív hatással lehetnek arra a képességedre, hogy boldog légy. Így vagy úgy, de hatalmas fájdalommal jár elveszíteni azt, akit nagyon szerettünk, vagy akitől vártuk, hogy szeresen. Fizikai tünetekkel járó, igazi trauma ez, ahhoz hasonló, mintha elvesztenénk egy végtagunkat.  Sokan küzdenek ilyenkor erős szeparációs szorongással; depresszióval, alvászavarral, ennek mértéke nagyban függ a kötődési stílustól.

Persze, nagyon különbözünk abban, hogy egy kapcsolati veszteség kit mennyire visel meg. Ez is több mindenen múlik, például azon is, hogy ki hozta meg a döntést, volt-e kontrollunk az események felett. A ránk telepedő magányt általában annak nehezebb megélni, akinek nem volt beleszólása a történések alakulásába.

A kapcsolat két ember közötti együttműködés, amely megszűnése a két ember közötti együttműködésre való képtelenséget is jelenti. Sok esetben a szakítást a hibák megkeresése és a másik hibáztatása követi. Mindkét fél érezheti úgy, mindent megtett kapcsolatuk megmentéséért a másikkal ellentétben. Egy kapcsolatban a két fél kölcsönösen hat egymásra, ezért sosem állapítható meg, kinek a hibájából romlott el. Csupán annyit lehet mondani: úgy hatottak egymásra, hogy az a kapcsolat vége felé sodorta őket. A hibáztatások abban segítenek, hogy saját felelősségünk miatti bűntudatot csökkenteni tudjuk.

FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

A szakítást követően akkor lehet érzelmileg is lezárni egy kapcsolatot, ha mindkét fél felismeri saját felelősségét annak elromlásában és fel tudja azt vállalni a másik előtt. Egyébként örökké tartó beforratlan sebek maradhatnak, melyek minden későbbi párkapcsolatban éreztetni fogják hatásukat.

A szakításnak számtalan oka lehet:összeegyeztethetetlen nézetek, generációs szakadékelőrevetített félelmek, aggódalom,kompromisszumképtelenség, rugalmatlanság,érzelmi közelségre való képtelenség,temperamentum, generációs minták.

Egy komoly kapcsolat véget érése utáni túlzó kifelé fordulás pl. sok szórakozás, új kapcsolatba való menekülés.  Rendszerint ezek az energia felszabadító cselekvések jelzik Hogy nem rendelkezzünk megfelelő információval és, illetve hogy nem volt megfelelő mintával a veszteség kezeléssel kapcsolatban.

A csalódás, elszakadás után nehéz újra nyitottá válni mások felé, mert az új kapcsolat sosem lesz olyan, mint a régi, viszont folyton összehasonlítjuk vele. Ez időnkét megmérgezheti a friss kapcsolatokat, mert nagyon megterhelő tud lenni a korábbi partner árnyékában élni. Ha nem tudatosítjuk milyen érzelmekez éltünk meg, az események által, ugyanoda lyukadhattunk ki. Az okozza, hogy azt kívánjuk bárcsak valami másképp, többet, vagy jobbat tehettünk vagy mondhattunk volna. pl.: Bárcsak elmondtam volna mennyire szeretem. A megnem valósult vágyak, tervek, amelyek a szakítás, halállal megfoszt bennünket a helyrehozástól, pozitív életéréstől. A feldolgozatlan gyász a ki nem mondott érzelmi kommunikációról szól.

A kapcsolatok lezárásában éppúgy tud segítséget nyújtani, mint új kapcsolat esetén a megelőző kapcsolatokból származó sebek és elvárások feloldásában.

Minden ember számára óriási veszteség a kapcsolat megszűnése, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül örökre le kell mondania a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokra.

GYÁSZFELDOLGOZÁS LÉNYEGE

Beteljesítsük érzelmileg a kapcsolatot, azonosíthatóakká válnak azok a problémák, amik lehet nem is az adott kapcsolatból származtak eredetileg, hanem korábbiakban szerzett sebek. Az egyéni felelősségek és az érzelmeink feltárásával, kimondásával tudunk hozzájárulni a veszteségek feldolgozásához. Érzelmileg függetleníteni tudja magát az eseménytől, hogy az egyedül maradt személy egészséges és boldog életet élhessen. Legyünk őszinték magunkkal, hogy elégedetten élhessünk!!!

Megbocsájtás gyász szakasz

Megbocsájtás kizárólag az elengedés által jöhet létre. Ahhoz, hogy ez megtörténjen tudnunk kell, hogy gyászolunk. A gyász a veszteségekre adott természetes reakció. Veszteséget élhetünk meg szerettünk elvesztése, szakítás, válás, költözés, egészségi állapotunk megváltozásakor is. Általában  nem tekintik gyásznak a veszteségeket, egyedül valakinek a halálához kötik a gyászfolyamatot. Pedig a nősülés is gyászfolyamat, siratom a legény életemet, még ha örömteli pillanatot is élek meg. Tehát ez egyik fontos szempont, hogy meglássuk és tudatosuljon bennünk, hogy most egy gyászfolyamatban vagyunk.

Ha nem tudatosul akkor életünkön át cipeljük és nem értjük hova tűnt az életkedvünk. Életünk során a fel nem dolgozott veszteségek lerakodnak és tüneteket, betegségek okoznak. Tünetei hasonlóak: levertség, érzelmi kimerültség, enerváltság, idegkimerülés, stressz, pánikroham, poszttraumás stressz, depresszió stb. Sok esetben a gyász félre diagnosztizálják, depresszió vagy szorongásnak ítélik, majd gyógyszerekkel szeretnénk megszüntetni. Gyógyszerekkel, kedélyjavítókkal csak eltemetjük az érzéseinket, amihez később nagyon nehéz kapcsolatba kerülni. Néha szükséges, de azt az illúziót keltheti a gyászolóban, hogy kigyógyultam, abba hagyjuk a gyógyszert és újra rosszul leszünk. gyógyszerfüggőséghez vezethet.

A nyugat társadalomban hiányzik a veszteségek elengedésével kapcsolatos rituálék. Úgy teszek mintha nem lenne semmi bajom, mert a környezet tehetetlen és kellemetlennek éli meg a másik személy érzelmeinek meg nyilvánulását. Sok esetben megkérdőjelezik, megítélik, kritizálják, ezáltal az érzelmi elszigetelődés egyre növekszik. Rájövünk nem lehetünk önmagam, nem fogadnak így el bennünket. Meg volt a temetés, lépjünk túl a fájdalmon.

MIT KEZDJÜNK VELE?

A gyász feldolgozás célja, hogy segítségünkre legyen a jelentős érzelmi veszteség okozta fájdalom, az elszigeteltség és a magány feloldásában, hogy energikusan, felszabadultan éljük meg életünket.

Elhunyt vagy élő személy kapcsolatos, régi v meglévő problémák kezelése igényként jelenjen meg. Ne jelentéktelen dolgokként kezelünk valakivel vagy valamivel kapcsolatos érzéseinket. Megbocsájtás kicsiny, de helyes döntések sorozata. Megfelelő információk, cselekvési program szükséges hozzá. Megbocsájtás által megszűnik a neheztelő érzés valaki vagy valami felé. amik gátolná azt a képességünket, hogy teljes jelenlétben legyünk, mert újra és újra arra késztet bennünket, hogy átéljük a fájó emléket. Sokszor generáción átívelő a megbocsájtás tárgya.

Valaki nem képes a megbocsájtásra, annyira erős ellenállása van. Ha nem tudunk megbocsájtani, minket bánt, nem őket. Neki nem árt, ha dühös vagy, de önmagadnak igen. Önmagunkért kell a megbocsájtás, nem a másik feloldozásáért, nem mentjük fel tettei alól, nem fogadjuk el, hogy oké ezzel nincs semmi gond, ez természetes. A megbocsájtás tett, nem pedig érzelem. Nem érezhetsz megbocsájtást, míg meg nem tetted. Ez a neheztelés feladása.

„Megbocsájtok, de nem feledek.”   Ki lesz börtönbe zárva? Szíve, lelke, teste? Kinek az életét korlátozza?

VAN ESÉLYÜNK A BOLDOGSÁGRA?

Lehet, hogy most szkeptikusok vagyunk, de ez természetes. A régi próbálkozások nem segítettek, a változáshoz el kell sajátítanunk hasznos eszközöket, de ehhez lelkiismeretesnek és főként őszintének kell lennünk önmagadhoz. Ezek a beteljesítetlen kapcsolatok egy életre szóló negatív hatással lehetnek arra a képességünkre, hogy boldogok legyünk. Minden kapcsolat egyedi, ezért minden gyász és gyász szakasz is egyedi . A feldolgozatlan gyász a ki nem mondott érzelmi kommunikációról szól. Ezért a cél a beteljesítés! Ami lehet könnyekkel jár! Legyünk őszinték, hogy elégedetten élhessünk!

MEGBOCSÁJTÁS MENETE:

Ahhoz, hogy beteljesítsük érzelmileg a kapcsolatot, számba vesszük a gyásszal kapcsolatos tévhiteket, megvizsgálják azok ránk való hatását.  Sorba vesszük veszteségeinket ezáltal azonosíthatóakká válnak azok a problémák, majd kiválasztjuk azt a veszteséget, ami a jelenüket leginkább befolyásolja, ami lehet nem is az adott kapcsolatból származtak eredetileg, hanem korábbiakban szerzett sebek. Az egyéni felelősségek és az érzelmeink feltárásával, a be nem teljesített érzelmi közlések gyógyító tényezőkké alakításával pontos instrukciók alapján elkészítjük a beteljesítő levelet. Érzelmeink kimondásával tudunk hozzájárulni a veszteségek feldolgozásához. Érzelmileg függetleníteni tudjuk magunkat az eseménytől, hogy  egészséges és boldog életet élhessünk. Ezen lépések szakszerű megtételével, nem csak a múltbéli veszteségeket tudja érzelmileg feldolgozni, hanem a jelenben, és a jövőben esetlegesen érkező negatív érzéseket is megtanulja kezelni. A gyászfeldolgozás az életünk minőségének megváltoztatható eszközévvé válhat. Segítségével bűntudat, fájdalom nélkül gondolhatunk a múltra, félelem nélkül a jövőre, jelenben élhetünk, kiegyensúlyozott kapcsolatokban.